Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Műhely - Jakab Réka: Pápa város zsidó társadalma a XIX. század első felében
Műhely mintegy 70-80%-a volt zsidó 1828-ban (100 fő). A kereskedők nagy részének ekkor nem volt háza: házas zsellér volt közülük 18%, házatlan zsellér: 82%. Húsz évvel később, az 1848-as zsidó összeírás idejére Pápán csaknem megháromszorozódott a zsidó kereskedők száma (280 fő). Segédeik száma 36 volt. A kereskedőkhöz viszonyított alacsony számukból jól látható, hogy a kereskedők többsége segéd nélkül dolgozott. Legtöbb segédet a boltosok tartottak, közülük minden harmadikra jutott egy. Sajnos az összeírás nem tartalmazza az egyes családfők jövedelmeit, így csak általánosságban fogalmazhatók meg az egyes típusok vagyoni viszonyai. Az összeírás megkülönbözteti a kereskedőket egymástól a kereskedett árunak megfelelően, 59 esetben azonban nem nevezi meg a kereskedés tárgyát. Ok valószínűleg alkalmi, vagy piaci árusok. Közülük mindössze hárman foglalkoztattak segédet, egyikük bolttal is rendelkezett. A kereskedést folytató zsidók közt a házalók voltak a legtöbben, szám szerint 40-en. Ok voltak a legszegényebb kereskedők, bár egyikük segédet is tartott. Számuk alapján őket követték a lisztkereskedők, akik ekkor 31 -en voltak Pápán. Ez a réteg már tehetősebb volt, tevékenysége folytatásához valamicske tőkével is rendelkeznie kellett. Tevékenységük folytán ellentétben álltak a molnárcéhvel és a keresztény lisztkereskedőkkel. 1831-ben a céh a vármegyéhez fordult, panaszolván, hogy egyes zsidó kereskedők becsapják vásárlóikat, ugyanis a búzalisztet árpaliszttel keverik és azt tiszta búzalisztként adják el, vagy a lisztet más megyéből hozzák be. A céhbeli molnárok közt is akadt olyan, aki árpát őrölt a zsidóknak, őket rendszabásuk értelmében meg is büntették. Azonban a zsidók úgy járnak túl a molnárok eszén, hogy a búzát még őrletés előtt árpával keverik. A vármegye súlyos büntetés terhe mellett megtiltja a vegyes gabona őrlését és árusítását.38 Nagyságrendjével ide tartozott a boltosok csoportja is. Mint említettük, nekik volt a legtöbb segédjük. Tehetősségüket mutatja, hogy a városban bolthelyiséget tudtak bérelni, nem kevesen közülük saját bolttal rendelkeztek. A zsidó kereskedők gyakran hitelben adták a nyersanyagot a céhek vagy céhen kívüli mesterek számára. Számos adóssági, csőd és árverezési per folyt a városi magisztrátus előtt zsidó és zsidó közt, valamint zsidó és keresztény közt. Az áruhitel vagy adósság nagyságától függően különböző értékű árverezésekre került sor. Több esetben előfordul, hogy az adósság olyan nagy, hogy az adós házát árverezted el a város. A kereskedők harmadik legnagyobb csoportját a bőr- és gabonakereskedők, valamint a rőfös- és gyapjúkereskedők alkották. Számuk nagyságrendje 38 VeML IV.l.b: 715/1831 110 Acta PapENSIA VI (2006) 1-4.
