Acta Papensia 2005 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 5. évfolyam (Pápa, 2005)
3-4. szám - Újraolvasó - Trócsányi Dezső: A pápai református kollégium az 1848–49-i tanévben
Újraolvasó önként vállalkozó tanítványainkból társaik békés viseletére ügyelő őrsereg, az ifjúság e tárgybanifelszólítása szinte igazgató úrra bízatván. "w Az ifjúságban valóban meg is indult a mozgolódás. A március 15-i események hírére fáklyás menetet rendeztek, s a diákság a város nevesebb férfiai háza elé vonult. A várost kivilágították. A főiskolai nyomda kinyomatta volt diákja, Petőfi „Talpra magyar!"-ját s a „Tizenkét pont"-ot, melynek megfogalmazásában a másik halhatatlan pápai diáknak, Jókainak volt oroszlánrésze.11 A diákok a szabadság nevében mindjárt a konviktusi élelmezés gyarlósága ellen is tiltakoztak s a konviktusról, amelyen a bennlakók és ünnepi jótéteményt, legációt élvezők kötelesek voltak részt venni, önként kimaradtak, s az iskolai törvények áthágása ez alkalommal következmények nélkül maradt. Az ifjúság keveset törődött az iskolai rendfenntartó őrsereg gondolatával. A nemzet önvédelmi harcában kívántak részt venni, s úgy tervezték, hogy külön csapatban fognak harcolni. Bocsor István, a történet professzorát szülőfölde, Enying országgyűlési képviselővé választotta: Stettner Zádor György a pesti váltótörvényszék ülnöke lett. A tanári karban csak ketten maradtak: Tarczy Lajos és Széki Béla. Ebben a helyzetben május 22-én a főiskolás ifjúságot az iskola nagytermébe összehívták, s Tarczy tudatta, hogy a tanítás az adott körülmények között nem folytatható; intette őket, hogy a fegyveres diákcsapat tervével hagyjanak fel, térjenek haza a szülői házhoz, s onnan menjenek, szülőik engedélyével, ha a viszonyok úgy kívánják, a haza oltalmára. A beszédet a diákok nagy zajjal fogadták, felhevülésükben kedves és tisztelt tanárukat „pecsovics"-nak nevezték, s elhatározták, hogy együtt Pestre mennek, s beállnak az első honvédzászlóaljba. A búcsúestet a „Három rózsánál" ünnepelték meg. Hajnalban pedig elmentek elbúcsúzni hírneves történettanáruktól, Bocsor Istvántól, ki már évek óta hirdette tanszékéről az egyenlőség, szabadság, testvériség magasztos eszméit, aki az ifjúság szónokának, Jankó Kálmánnak lelkes szavaira még lelkesítőbben válaszolt, többek között ezeket mondván: „Önök a hazáért harcolni indulnak, s ha önök nem azt tennék, amit tesznek, mint kárbaveszett munkát széttépném irataimat, darabokra törném katedrámat, s mint tanári működésem hitvány emlékét, irataimmal együtt elhamvasztanám." 10 11 10 DREL I. 3. b. A Pápai Református Főiskolai Tanács jegyzőkönyve, 1848. március 17. No. 27. Idézi: KIS 1895. 251-252. 11 A „Tizenkét pont"-ot 1848. március 19-én nyomatták ki Pápán, példánya megtalálható könyvtárunk Kézirattárában. Vö. Források Pápa város 1848/49. évi történetéből. Vál. és szerk. Hudi József. Pápa, 2001. 68. 338 Acta Papensia V (2005) 3-4.
