Acta Papensia 2005 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 5. évfolyam (Pápa, 2005)
3-4. szám - Forrásközlés - Szatmári Judit: Tormássy János dunamelléki református püspök beiktatása 1808-ban
Forrásközlés gyeztek. Időrendben haladva Pathai János (1731), Helmetzi István (1740), Csáti Dániel (1753), Szőnyi Virágh Mihály (1757), Vég Veresmarti Sámuel (1790) megválasztásáról olvashatunk feljegyzéseket.6 A püspökválasztás dokumentálása azonban nem jelentette azt, hogy az új püspök hivatalba helyezéséről, felszenteléséről is leírás, részletes tudósítás maradt volna fenn. Nagy valószínűséggel abban a formában zajlott le, amint Tóth Ferenc pápai professzor protestáns egyháztörténetében leírta a püspökszentelés komjáti kánonok szerinti „szokott czeremóniáját": a Püspökké választatott Személy, az ezen Czeremóniához alkalmaztatott éneklés végbemenőén, a templomban egy közönséges és kitetsző helyre kiment, ahol az ötét körülvevő Esperestek Collegiuma, s a Papi Rend Circulusa közepében letérdepelt, a Bibliát, a Helvetika Confessiót, és Ekklésiai Kánonokat kezeibe vette: amikor a Papság, és az egész jelenlévő nép, az ötét felszentelő Fő Papi Személy után ... könyörgött, mely megesvén, térden állva Hivatalának minél tökéletesebben lehető viselésére megeskiidtetett, és kezeknek fejére való vetésével s felszóval és buzgó szívvel elmondott áldásokkal megáldatott.7 A türelmi rendelet (1781) előtt a templom falai mögé szorult protestánsok kerültek minden feltűnést kelthető szertartást, hiszen még az egyházkormányzat fenntartásához elengedhetetlenül szükséges gyűlések megtartását sem volt könnyű, a rendszeres püspöki egyházlátogatás (canonica visitatio) intézményének fenntartása pedig hosszú időre lehetetlenné vált. A türelmi rendelet, majd főként az 1791. évi 26. törvény után azonban a protestánsok ismét jogaik törvényben rögzített biztosítása tudatában jelenhettek (volna) meg a nyilvánosság előtt. Az 1791-es budai református és pesti evangélikus zsinatok kivételével, melyeken a protestáns vüági urak vitték a hangot, az „egyháziak", a lelkészek nem sokat szerepeltek a külvüág előtt. Ezen a „rejtőzködő" gyakorlaton változtatott a dunamelléki református egyházkerület 1808-ban, amikor gróf Teleki László főgondnok8 javaslatára az új püspök felszentelését a külvilág bevonásával ünnepélyes keretek között vitte véghez. Az felszentelési és hivatalba állítási ünnepség leírását, valamint az annak következményeiről szóló tudósítást Báthori Gábor egyházkerületi főjegyző (generalis notarius)9 úgynevezett Domesticum Protocollumában találjuk meg.10 ‘ RL A/l. a 2. kötet 1731-1760, 5. kötet 1786-1795. 7 TÓTH Ferenc: A Magyar és Erdély országi protestáns ekklésiák históriája. Pápa, 1808. 241242. 8 Gróf Teleki László (1764-1821) 1801-től a dunamelléki református egyházkerület főgondnoka volt. 9 Báthori Gábor (1755-1842), előbb tasi, majd 1796-tól pesti lelkész, 1805-től a pesti egyházmegye esperese; 1796-tól a dunemelléki egyházkerület aljegyzője, 1808-tól főjegyzője, 1814-től püspöke. 290 Acta PAPENSIA V (2005) 3-4.
