Acta Papensia 2005 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 5. évfolyam (Pápa, 2005)
3-4. szám - Műhely - Bánkiné Molnár Erzsébet: Települési igazgatás és jogszolgáltatás a Jászkun kerületben
Műhely A rendőrbírói intézmény létrehozása után, az 1840:IX.tc. szerint, a rendőrbíró elől fellebbezett ügyekben a tanácstörvényszék fellebbviteli jogkört látott el, azaz másodfokon ítélt. A rendőrbírónak egyszemélyes bírói jogköre volt. A tanács jogszolgáltatási feladatai között mindenkor, egészen a jogszolgáltatás államosításáig jelentős volt a bűnügyek vizsgálatában való közreműködés. A tanácstörvényszék testületé végezte a helyi tanúk kihallgatását azokban a bűnesetekben is, amelyeknek ítélete nem tartozott a hatáskörébe. A tanúkihallgatások vizsgálati jegyzőkönyveit a particularis kerület11 kapitányához továbbították, aki döntött a perbefogásról. Ez utóbbi a tisztiügyész feladata volt. Jelentős feladatot kaptak az első folyamodású bíróságok a fellebbezési fórumokon hozott ítéletek kihirdetésében és végrehajtásában. Az 1751-ben kiadott királyi reguláció 7-dik paragrafusa rendelkezett az apellátákról. A tanácstörvényszék ítéletét birtokon belül lehetett fellebbezni. Tehát a helyi bíróság ítéletével elégedetlen fél az ügy tartalma szerint másodfokon a jászkun ítélő fórumokhoz fellebbezhetett, a particularis kapitányi székre, vagy a Jászkun Kerület polgári törvényszékére, ahonnan további fellebbezési lehetőséget kaphatott a nádori törvényszékre. Sokszor egy-egy tanácstörvényszéken kezdődött per minden fómmot megjárt. A tanácstörvényszék ítéletei a takarékos parasztpolgári szemlélet, a tékozlástól mentes életmód kialakítását támogatták. A jászkunságiak közül legtöbben a helyi statútumok és az erkölcsi rend ellen vétettek. Kiemelten büntették a bíró vagy a szenátorok megsértését. A vétkes személy 25 pálcát szenvedhetett tiszteletlen beszédjéért. Aki a rendészeti közegnek számító tizedest szidta, éppúgy 25 botütést kaphatott, mint az aki a főbírót sértegette.11 12 *A legnagyobb szigorral azokat ítélték el, akiknek önkormányzati tisztségüknél fogva jó példával kellett volna szolgálniuk, mégis kihágást követtek el. A káromkodókat, bármilyen rendű, rangú lakos volt az elkövető, többnyire templom előtti pálcázással büntették. Ha a káromkodó történetesen egy szenátor volt, annak tisztségétől meg kellett válnia A tanács bíráskodási jogköre a nemesekre is kiterjedt, amíg azok a Jászkun Kerületben laktak. 1753-ban a nádor utasította a tanácsokat, hogy követeljék meg a kerületbeli nemesektől a nemesség igazolását. Ugyanekkor fi11 Partikuláris kerület volt a Jász, a Nagykun és a Kiskun Kerület. 12 BKML (Bács-Kiskun Megyei LevéltárJKh. lt. (Kiskunhalas levéltára) Fase. I. Sub. A. No 34/1759. 242 Acta Papensia V (2005) 3-4.
