Acta Papensia 2005 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 5. évfolyam (Pápa, 2005)
1-2. szám - Műhely - Köblös József–Kránitz Zsolt: „Mindenkor az országban harmadiknak tartatott..."?
Műhely A Pápán tanult 29,7%-ot 100 %-nak véve 50,2% tanult tovább más hazai oktatási intézményben is, Sárospatakon ezek 39,5%, Debrecenben pedig 37,6%-a. (Kivételszámba megy az a két eset a dunántúli rektorok körében, amikor a vizsgált személyek más kollégiumokból, történetesen Maros- vásárhelyről és Nagyenyedről jönnek a pápai kollégiumba továbbtanulni.) Célszemélyeink mindössze 14,5%-a tanult csak Pápán, ezek között pápai lelkész egy sincs, pápai rektor is csak egy van, 59,4%-uk a többi lelkész (az összes többi lelkész 12%-a), 39,6%-uk pedig a többi rektor (az összes többi rektor 25, 5%-a). Ami a külföldi tanulmányokat illeti, vizsgált korszakunkban a pápai lelkészek és rektorok közül egy sem ment pápai tanulmányok után közvetlenül külföldi akadémiára! Egyedül a többi lelkész között volt kettő, aki így jutott külföldre, ami az akadémiát látogatottak mindössze 1,5%-a. Kb. tízszer ennyien voltak, akik pápai tanulmányok után még más hazai kollégiumot látogattak, és csak azután mentek külföldre (15,2%; a pápai lelkészek 37, 5, a pápai rektorok 27,7, a többi lelkész és rektor 11-11%-a), velük szemben a túlnyomó többség (83,3%) nem Pápa, hanem a nagyobb hazai kollégiumok látogatása után tanult külföldi akadémiákon. A lelkészek és rektorok tanulmányaira vonatkozó részletes adatsorokat a tanulmány szövege után található táblázatok tartalmazzák (1-5. sz. táblázat). Statisztikai vizsgálódásaink megfellebbezhetetlen választ adnak harmadik kérdésünkre: az esetek túlnyomó többségében vizsgált korszakunkban a Pápán tanult teológiát csak rektori állások betöltéséhez tekintették elégségesnek, prédikátori szolgálat végzéséhez nem! A pápai lelkészek és rektorok esetében elvárás volt, hogy legalább Sárospatakon vagy Debrecenben végezzenek, emellett sokszor külföldi akadémiákat is látogattak. Az egyház- kerület többi gyülekezetének prédikátorai esetében is elvárt, bár nem megkerülhetetlen feltétel volt a pataki vagy debreceni végzés, egyedül a rektorok esetében elégedtek meg pusztán pápai tanulmányokkal is. Ezek alapján úgy tűnik, vizsgált korszakunkra nézve valóban igaz a Zoványinál idézett forrás56 állítása: a XVIII. század első felében Debrecen, Sárospatak, Kolozsvár, Nagyenyed és Marosvásárhely számított élvonalbeli kollégiumnak, Pápa Losonccal, Szatmárral, Nagybányával és Máramaros- szigettel együtt már a második vonalhoz tartozott. Kérdés maradt, hogy a kezdetektől az 1680-as évekig tartó időszakban, különösen a pápai kollégium virágkorának számító 1620—40-es években is 56 Lásd a 3. sz. jegyzetet. Az idézett forrás Nagybányát nem említi, Székelyudvarhelyt viszont igen Acta Papensia V (2005) 1-2. 17
