Acta Papensia 2004 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 4. évfolyam (Pápa, 2004)
3-4. szám - Újraolvasó - A hagyományos bakonyi kultúra átalakulása
ÚJRAOLVASÓ ben, akkor a magyar nemzetre még egy szebb jövő boldog reménysége sugározik. Újabban a képzőművészet terén kiváló gondot fordítanak a népies motívumok tanulmányozására. Művészek és tudósok gyűjtik azt a bámulatosan fönséges anyagot, mely a magyar népben, mint őserő szunnyadoz, s melynek számos jele akár házi berendezkedésében, akár öltözékében, akár pedig egyéb házi eszközeiben megnyilvánul. A magyar nép képzőművészeti alkotásainak legrészletesebb gyűjteményes ismertetését fogja képezni az a több kötetes mű, melyet Malonyay Dezső „A magyar nép művészete" című munkájában fáradságos tanulmányok útján összegyűjtött.33 Eddig az öt kötetre tervezett munkából mindössze csak az első két kötet jelent meg. A Dunántúlra vonatkozó ismertetését azonban csak a harmadik kötetre szánta, így a bakonyi népművészetre vonatkozó tanulmányának anyagát nem ismerjük. Mindazonáltal ezen pár sorban legalább főbb vonásaiban kívánom ismertetni a bakonyi lakosság azon képességeit, mely főleg a bútoriparra és faipari berendezkedésekre vonatkoznak. Először is föl kell említenem, hogy az a bútoripar, melynek termékeiből a mai bakonyi nép szükségleteit födözi, egészen kezdetleges, népies alkotásokra vonatkozó stílszerűséget föl nem tűntet. Többnyire puha fából készült durván barna színűre mázolt bútort használ a bakonyi köznép, melyet leginkább vásári munka gyanánt árul az asztalos. Fényezett bútort csak a módosabb falusi gazda vesz magának. Értékre nézve azonban ez sem sokban különbözik a másiktól. Régi faragványos bútort ma már csak szórványosan találhatunk a Bakonyban. Egy-egy szék, láda, vagy sublat mutatja legfölebb annak nyomait. De azért egyes községekben még mindig található teljes fölszerelés is. Ami a szoba berendezését illeti, mint eredeti sajátosságot kell fölemlítenem, hogy az asztalt nem a szoba közepére, hanem az utca és udvar felőli szögletbe szokták helyezni, mögötte a fal mellett csak egy sarokpad állott. Az asztal többnyire négyszögletes, csak ritkán kerek, vagy ellipszis alakú, lábait átló alakban összekötő deszka erősítette egymáshoz. Az asztal lapja alatt van az úgynevezett kenyérfia vagy asztalfiók. Az asztal mögött levő pad rendesen faragott ülőeszköz, néha tulipánosán festett, vagy éppen berakásos. Ez utóbbit a sváb néptől eredetinek mondják. A pad fölött szobadíszt képezett a fogastálas, melyre többnyire virágosán festett fehéredényt szoktak rakni, melyet azonban házi célokra nem használ33 MALONYAY Dezső: A magyar nép művészete. 1-V. Bp., 1907-1922. 194 A CT A PAPENSIA IV (2004) 3-4.
