Acta Papensia 2004 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 4. évfolyam (Pápa, 2004)
3-4. szám - Újraolvasó - A hagyományos bakonyi kultúra átalakulása
ÚJRAOLVASÓ A Bakonyban általában véve úgy a durvább, mint a finomabb munkákhoz agyag bőven található. Azért gyártanak is a Bakonyban a legdurvább vályogtól kezdve a legfinomabb porcelánig, mely csak fejedelmek asztalára való. De azért még nálunk az agyagipar nem érte el azt a fokát, amelyet el kellene érnie, sem a gyártás legalacsonyabb, sem pedig a legmagasabb fokán. A porcelániparról egyelőre nem szólok, minthogy azzal külön cikkben óhajtok foglalkozni.13 De a téglagyártás nagyon kezdetleges jellegű. Exportcélokat egyáltalán nem szolgál. Legfölebb egy-egy község igényeit elégíti ki. Ezelőtt egypár évvel a Zircvidéki Takarékpénztár foglalkozott avval az eszmével, hogy létesítsen egy nagyobb szabású téglagyárat. De mire cselekményre került volna a sor, szépen magától elaludt az egész mozgalom. Zircen a gazdaközönség tulajdonában van egy téglavető, csakhogy a fa árának nagymérvű emelkedése óta üzeme alászállt. Újabban, mint tetőfedő anyagot kezdik használni az eternitet. Reklámszerű neve után, mely körülbelül annyit jelent, örökké tartó, igen célszerűnek mondják. Csakhogy még szegény ember házára nem igen való. Igen drága. Nálunk a Bakonyban nem készítik. 3. A bakonyi iparágak közül talán egyik sem volt olyan elterjedt, mint a fonó- és szövőipar. Csakhogy míg a többi iparágakat többnyire önálló foglalkozás gyanánt űzik a velük foglalkozók, addig a fonó- és szövőipar a mező- gazdasági foglalkozás kiegészítő részét képezi. Hogy a népélettel milyen szorosan összeforrott, bizonyítja az a számos népdal, mely a nép ajakán mai napig is él: „ Virágos kenderem elázott a tóban" stb. Külön időre esik a virágos kender és a magos kender kinyüvése. Megszá- rítása, áztatása, tilolása a falusi asszonynépnek háztartási gondjain kívül jórészben lefoglalta idejét. Keresve sem lehetett volna olyan családot találni, ahol a rokka, mint elengedhetetlen házi eszköz, ne lett volna föltalálható. A falusi fonó százszor, meg százszor nyújtott anyagot lírai költőinknek a néplélek megnyilvánulásainak aposztrofálására. A falu eseményei itt nyertek alapos megtárgyalást, itt szövődött legtöbbször a fiatalok között az a gyengéd viszony, melynek a farsangon rendesen házasság lett a vége. A pergőnyelvű falusi asszonyoknak csak a kezük gyorsabb, mely a rúdra kötött kenderből egyenletes vastagságú fonalat nagy ügyességgel fonta. A 13 A herendi porcelángyárról: Porcellán ipar = Zirc és Vidéke 1911. 9. sz. (március. 18.) 2. 188 ACT A PAPENSIA IV (2004) 3-4.
