Acta Papensia 2004 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 4. évfolyam (Pápa, 2004)

3-4. szám - Újraolvasó - A hagyományos bakonyi kultúra átalakulása

Újraolvasó aránylag bő anyagot nyújtanak nekünk, hogy műveltségük fejlődési fokát megállapíthassuk. Nem akarom messze terelni olvasóim figyelmét saját lakóhelyünktől. Zirctől csak alig másfél kilométerre van egy őskori temető, a tündérmajori szérűskertben és annak környékén, melyet habár tudományosan még senki át nem vizsgált, az egykor fölkutatott sírban talált agyagedényekből, a ben­nük talált bronztűkből arra következtetek, hogy ezek a sírok a kelta népeket megelőző bronz korszakból valók. És ha tekintetbe vesszük azt, hogy a kel­ták Krisztus előtt 3-4 századdal éltek ezen a vidéken, akkor ezek a sírok legalább is 2400-2500 évesek lehetnek. Mivel itt egész temető van, igen ér­demes volna ezt a helyet tüzetesen átkutatni. A szaktudós könnyen akad­hatna valami érdekes és értékes leletre. Talán megtalálná a lakóhelyek nyo­mait is, melyek tudvalevőleg földbe vájt kaptárszerű üregek voltak. A sírokban talált agyag edények gyengén égetett, vörös és szürke színű urnák, melyek egy vagy két füllel voltak ellátva. Az agyagművesség kezdet­leges formáit mutatják. Egyébként ebből a korból találtak még ipartelepeket Nagyesztergáron, az Ányos család birtokán, valamint Bakonybél mellett, Somhegyen is. Igen messze eltérnék tárgyamtól, ha ezekről tüzetesebben akarnék szólni. Azt azonban mégis fölemlítem, hogy ennek az iparfejlettségnek a későbbi kor­ban nincs folytatása. Különösen a népvándorlás söpörte el a legtöbb emlé­két. A bevándorolt ősmagyarok már csak romjait találták meg. Újra való föltámasztásához az ő foglalkozásuk sem nagyon kedvezett. A mai agyagművesség kezdete nálunk ismeretlen korba terjed vissza. Bi­zonyára szoros kapcsolatban áll az állandó lakások kezdetének idejével. Mikor a házi felszerelési agyagedényekkel látták el [azokat]. A cserép- és téglaégetést nálunk később keletünek gondolom, mivel az építkezéshez szükséges kő bőségesen állt rendelkezésükre. A cserépedények gyártása az utóbbi évtizedekben szintén alásü[l]lyedt. Elfoglalta helyét a zománcozott vasedény. Ma már a legszegényebb háznál is vasedényben főznek. A szegény fazekast pedig alig keresi fel valaki áruja miatt. A kályhásipar azonban még mindig virágzó, sőt egyhamar nem is fog kimenni a divatból. Amíg hideg van és kályhára lesz szükség, addig a kály­hásoknak nincs mit félniük. Különben is: a vaskályha, legyen az bármilyen rendszerű, a cserépkályhát nem képes kiszorítani, mivel különösen az utób­bi időben ezeket is iparkodnak tökéletesíteni. Acta Papensia IV (2004) 3-4. 187

Next

/
Thumbnails
Contents