Acta Papensia 2004 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 4. évfolyam (Pápa, 2004)
3-4. szám - Újraolvasó - A hagyományos bakonyi kultúra átalakulása
ÚJRAOLVASÓ A tudósok állítása szerint ezeken a művelődési fokokon a föld minden pontján élő ember átesik. Csakhogy egyik előbb, a másik pedig később. Aminthogy máig is találnak kőkorszakban élő embereket. Idővel természetesen az ipari foglalkozások csoportosulnak és a vidék megfelelő viszonyainak átalakulnak. Más a víz mellett levő emberek foglalkozása, mással foglalkozik az erdők vidékének lakója. A bakonyi lakosok ipari foglalkozásának irányát is a természet szabta meg. így lettek a szénégetők, mészégetők, famunkások, agyagiparosok, takácsok és építőiparosok, melyek a Bakonynak valószínűleg ősi iparát képezik. A többi iparágak pedig, milyenek a csapók, szűcsök, bőrmunkások, ruházati cikkek készítői, [a] bútoripar, tapló- és malomipar, bizonyára csak később fejlődtek ki, melyek kevésbé vannak a vidék speciális helyzetével szoros összeköttetésben és többnyire magasabb esztétikai Ízlést feltételeznek. A bakonyi szénégető már századokkal ezelőtt űzi foglalkozását. Az erdők mélyén kidűlt ősi fatörzset halomra rakja, földdel betakarja, meggyújtva szénné égeti. Ott él esztendőn át egész családjával. Csak a zord tél kényszeríti be valamelyik közeli faluba. Mikor egy-egy kocsirakományt elkészített, fölrakta kocsijára, s míg a család többi tagja elölről kezdte a munkát, addig ő behajtott vele a városba, Győrbe, Veszprémbe vagy Pápára, máskor Fehérvárra és Budapestre s ott jó csomó pénz ütötte a markát érte. Ma már a szénégetők igen megfogyatkoztak. Csak elvétve találhatunk egy-egy községben. Azoknak sem nyújt állandó foglalkozást. Többnyire a mezőgazdasági napszámosok értékesítik így szabad idejüket, mikor a mezei munka szünetel. Megfogyatkozott a fa, nincs miből szenet égetni. A vasút kiépítése óta2 az erdőket másképjpj is tudják értékesíteni tulajdonosaik. Rengeteg mennyiségű tűzifát szállítanak el vasúton. A bakonyi erdőirtásnak következménye az is, hogy a bakonyi faipar pusztulófélben van. Máskor régen a bakonyi gazda téli foglalkozását képezte a fafaragás. Értett hozzá a család minden férfitagja. Talicskát, favillát, gereblyét, kendertilót, keréktalpat halomszám készítettek. Egész Dunántúlra széthordták, sőt az Alföldet is ők látták el. Azonban Budapestnél tovább nem mentek, ott eladták faáruikat [a] kereskedőknek. Volt is akkor a bakonyi gazdának pénze. Nem nagyon ijedt meg attól, ha gyengébb volt a termés. Különben is annak értékesítésére nem fektetett nagy súlyt. 2 A Győr-Veszprém-Dombóvár helyi érdekű vasútvonalat 1896-ban adták át. HORVÁTH Konstantin: Zirc története. Veszprém, 1930. 235. 184 ACT A PAPENSIA IV (2004) 3-4.
