Acta Papensia 2004 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 4. évfolyam (Pápa, 2004)
3-4. szám - Újraolvasó - A hagyományos bakonyi kultúra átalakulása
UjRAOLVASÓ A mai Bakony gazdája már ettől a jövedelmétől elesett. Községenkint legfölebb egy-két család foglalkozik fafaragással. Ók sem a régi arányban. Igen drága a fa. Nem fizeti ki magát a szerszámfa-készítés. Még a bakonybéliek űzik legnagyobb mértékben régi mesterségüket.3 Különben régi időkben is ők voltak a leghíresebb fafaragók. A község agilis jegyzője4 újabban egy fafaragó szövetkezetét5 létesített, ahol nemcsak szerszámfát, hanem különféle dísztárgyakat és játékárukat is készítenek. Igen nagy hátrányuk, hogy a vasúti közlekedő vonalaktól messze esnek és az értékesítés akadályokba ütközik.6 Itt kell még felemlítenünk, hogy mikor a Bakony vidékén nem voltak még vasutak, úgy a zirci, mint a veszprémi kereskedőknek ezek a szén és szerszámfa fuvarosok szállították Budapestről az áruikat. Az ide-oda való utazás körülbelül egy hetet vett igénybe. Zircen mint különlegesség érdemel említést a taplóipar. A Kindl- családnak volt taplógyára, melyben nyolc-tíz munkást foglalkoztatott. A zirci taplósipkákat messze földre szállították. Csináltak belőle azonban különféle dísztárgyakat is. A szükséges feldolgozandó taplót eleinte a Bakony erdei szolgáltatták. Később azonban szállítottak Somogyból és Zalából is taplót.7 Újabban ez az iparág is veszendőben van. A Kindl család kihaltával a Vizer család vette kezébe8. Azonban a taplóhiány előbb-utóbb kényszeríteni fogja őket a beszüntetésre. Ma legföljebb egy-két munkás foglalkozik taplómunkák készítésével. Mészégetéssel környékünkön leginkább a dudariak foglalkoznak.9 Földbe vájt kemencében égetik a mészkövet. Kihűlés után, mint égetett meszet ' Bakonybélt a pannonhalmi bencés apátság 1713-ban kezdte betelepíteni, 1736-ban már lakott falu. Lakosai famunkákkal foglalkozó házas és házatlan zsellérek voltak. ILA Bálínt- KOVACS1CS József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Bp„ 1964. 105. A lexikon magyar falunak mondja, valójában szlovákok és kisebb részben magyarok telepítették újjá. Történetéről újabban VERESS D. Csaba: Bakonybél története. Veszprém, 2000. 4 Szokoly János 1905-1926-ig volt a nagyközség jegyzője. 5 Szokoly 1906-ban alapította a Bakonybéli Hitel- és Faipari Termelő Szövetkezetét. Vő.: VERESS D. 2000.117-118., 139. b A legközelebbi vasútállomás, Zirc, 17 km távolságban volt. 7 A taplóból készült dísztárgyak és használati tárgyak közül több látható a zirci Reguly Antal Múzeum állandó kiállításán. 8 Az 1910-es ipari kiállításon Vizer Gáborné taplómunkáival díszoklevelet nyert. Vö.: A zirczi Katholikus Legényegylet jubileumi ünnepe = Zirc és Vidéke 1910/35. sz. (augusztus 27.) 1-3. 9 A dudari mészégetésről röviden SZALONTAY Zoltán (szerk ): Dudar a Bakonyban. H. n [Veszprém] 2000. 21., 181-182. Újabban BOROSS István-MÁRKUSNÉ VÖRÖS Hajnalka: Dudar. H. n„ é. n. [Bp„ 2001.] 19., 100-105. Acta Papensia IV (2004) 3-4. 185
