Acta Papensia 2004 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 4. évfolyam (Pápa, 2004)
3-4. szám - Forrásközlés - Mezei Zsolt: A Dunántúli Református Egyházkerület statisztikája 1817-ben
Forrásközlés 125.000 főt. Összességében a gyülekezetek mintegy 55%-ában volt szabad a vallásg\/a- korlat, 45%-ában pedig szünetelt."" A fenti táblázatból is látható, hogy a türelmi rendelet (1781) utáni negyedszázad minőségi változást hozott az egyházkerület életében. Újjászerveződtek a régi anyaegyházak és filiák, melyek templomot, iskolát, parókiát építettek, tanítót és papot fogadtak. Óriási áldozatot vállaltak, amikor az 1783-ban Pápára visszahozott kollégiumot bő egy évtized leforgása alatt a grammatikai iskola szintjéről a hat osztályos gimnázium és a teológiai akadémia fokozatos kiépítésével ismét főiskolai rangra emelték, s 1804-ben a többi egyházkerülettel elismertették, hogy a pápai kollégium a debrecenivel és a sárospatakival egyenrangú intézmény, „anyaoskola". 1817-ben már semmi sem akadályozta az adatszolgáltatást, így az ünnepi alkalommal készült kimutatás reálisabb viszonyokat tükrözhetett. Az őrségi egyházmegyét kivéve, minden esperességről elmondható, hogy minden anyaegyházban volt lelkész és tanító, s a leányegyházak javarészében működött preoráns tanító. A statisztika legfeljebb annyiban torzít, amennyiben az adatszolgáltatás pontatlan volt. Ha kéziratos adatokat összevetjük az 1820-as egyházkerületi sematizmus adataival — az említetteken túl — különösebb változást nem találunk. Az egyházigazgatási beosztásban, a gyülekezetek lélekszámúban, a lelkészek és tanítók számában (és személyében) alig történt változás.12 Az alábbi kéziratos összeírást azért érdemli meg az utókor figyelmét, mert hűen tükrözi az egyházkerület állapotát egy adott időpontban, a reformáció 300. évfordulójának évében. Bízunk abban, hogy ez a forrás segíti majd a gyülekezetek történetíróit, a helytörténészeket, és mindazokat, akik az egyháztörténeti kérdések iránt érdeklődnek. A kézirat szövegén — a nyilvánvaló elírások javításán túl — nem változtattunk, az eredeti helyesírást megtartottuk. A tisztségviselők személy- azonosságát igyekeztünk felderíteni, sajnos, ez nem minden esetben sikerült. Ahol ezt külön nem jelöltük, ott minden esetben Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I-X1V. (Bp., 1891-1914) c. művéből vettük az életrajzi adatokat. * * * « EGYHÁZLEÍRÁSOK 2002. 20. 12 Itt jegyezzük meg, hogy az egyházkerület igazgatástörténeti változásainak tisztázása a soron lévő kutatások feladata. Acta Papensia IV (2004) 3-4. 137
