Acta Papensia 2004 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 4. évfolyam (Pápa, 2004)
3-4. szám - Forrásközlés - Mezei Zsolt: A Dunántúli Református Egyházkerület statisztikája 1817-ben
Forrásközlés nulmány, hogy az egyes összeírások összegzésével készült statisztika az egyházkerület népességének csupán a minimális lélekszámát jelenti.5 Különösen kiugró eltérés mutatkozik a Komáromi Egyházmegye 1774-es és 1817-es adatai között: eszerint ezen a területen hatszorosára nőtt volna a reformátusok létszáma. Azonban — az előbbi okok mellett — ne feledkezzünk meg arról, hogy a Komáromi Egyházmegye szinte teljes egészében az Esztergomi Érsekség területén fekszik, s az esztergomi érsek vármegyei segédlettel mindenütt igyekezett felszámolni vagy ellehetetleníteni a reformátusok vallásgyakorlatát. Ebben támogatói voltak a régióban élő egyházi és római katolikus világi földesurak. 1774-ben „A Komáromi Szent Társaságban élő Helvetica confession lévő Tisztelendő Atyák neveiknek, szolgálattyok esztendeinek és fizetéseknek rendi"6 címmel az összeírás élén álló táblázatban 32 település szerepel, a tényleges leírásban azonban csupán 16 helységről kapunk bővebb információt. A XIX. század elején a lajstromban — a filiákkal együtt — már 103 település adatai olvashatók.7 Komárom vármegye területén a legtöbb református egyházközségben — a különböző háborgatások és üldöztetések következtében — a XVII. század végétől, XVIII. század első harmadától a türelmi rendeletig szünetelt a szabad vallásgyakorlat. Azok a községek, amelyek lelkészt nem tarthattak, arra törekedtek, hogy legalább református jegyzőt válasszanak, aki — még ha titokban is — a gyermekeket a hittan alapjaira megtaníthatta.8 Mivel a hatóságok az érintett vármegyékben tiltották tanítók alkalmazását, a preoráns tanítók meglétét az összeírok igyekeztek eltitkolni. Az 1774-es összeírások a tanítókról csak hozzávetőleges képet adnak — igazából ott megbízhatóak, ahol a nyilvános vallásgyakorlatot nem háborgatták, s az adott közösségnek nem kellett közvetlen támadástól tartania. Hiba lenne tehát az összeírt 88 református tanító adataiból következtetéseket levonni a reformátusok iskoláztatási viszonyaira.9 A forráskiadvány használójának az egyes települések adatait a jogi státusz és egyéb körülmények figyelembe vételével lehet és kell értelmeznie. 5 EGYHÁZLEÍRÁSOK 2002. 20. Vö. még HUDI József: A Dunántúli Református Egyház- kerület leírása 1774-ből. = Comitatus XIV (2004) 4. sz. 35-44., különösen 37. ‘ EGYHÁZLEÍRÁSOK 2002. 217-218 7 Egyházi almanak. Pest, 1820.13-18. 8 Komárom vármegye. (Magyarország vármegyéi és városai). Szerk. Borovszky Samu Bp„ é. n. [1907] 504. (A továbbiakban: KOMÁROM VÁRMEGYE.) » EGYHÁZLEÍRÁSOK 2002. 27. Vö. HUDI: i. m, (2004) 42. Acta Papensia IV (2004) 3-4. 135
