Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
1-2. szám - Műhely - Horváth Géza: Településtörténet és/vagy monográfia (Komárom-Esztergom megye)
Műhely sokat foglalkozik a település nevének etimológiájával, földrajzi kitekintése nem túl részletező, a képek, fotók kiváló dokumentációt, külön értéket képviselnek. Néprajzi részt nem tartalmaz, így homogénebb a kötet tartalma. Ezeket az ismereteket valószínűleg egy másik műben szintetizálják majd. A Kisbér-monográfia középkori fejezetei Veszprém megyei adalékokat is tartalmaznak Aka és Hánta községek vonatkozásában. Itt kell rámutatni arra, hogy az 1950-ben történt közigazgatási átszervezés során Veszprém megyétől Komáromhoz csatolt további hét község (Acs- teszér, Bakonybánk, Bakonyszombathely, Bársonyos, Csatka, Réde, Súr), továbbá a Fejér megyétől ide került Bakonysárkány monográfiájának majdani megírása regionális együttműködést igényel. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a változó egyházmegyei határok miatt különböző helyeken lévő források felkutatása egy-egy település — főként az egykori Komárom vármegye községei — esetében szintén nem egyszerű feladat. Kár, hogy a Kisbérről készült mű csak az I. világháború végéig dolgozta fel anyagát. Itt utalok vissza a Nyergesújfalu-kötet kapcsán feltett korszak- határt érintő kérdésre. Annál is inkább, mivel a Pilismarót története 7—7/. (1996, 2000) is ezt az időhatárt vette alapul. (A tervezett harmadik kötet tartalmáról nincs információm.) A két kötet felépítése hasonló. A falu történetének 2. kötete a 19. század elejétől az említett időhatárig, 1918-ig ismerteti és elemzi a helytörténeti folyamatokat. Először a történeti feldolgozást adja, majd az egyes események, jelenségek alaposabb megismertetése céljából összegyűjtött bőséges dukumentumgyűjteményt teszi közzé. Feldolgozás és forrás- gyűjtemény, amelyben a tudományos igénnyel közeledő kutató is fontos adatokat, megállapításokat találhat. A szerző ezeket jegyzetekkel, a forrásokat precíz jelzetekkel látta el. Jó megoldás a kötetek végén közölt, a történeti fogalmak magyarázatát tartalmazó fejezet. Kissé iskolásnak, didaktikusnak tűnik (a mű írója pedagógus), ám mindenképpen megkönnyíti az anyag megértését. Közérthetőség és tudományos igény jellemzi az Almásfüzitő helytörténete (2001) című könyvet is. Legfőbb értéke, hogy kiválóan mutatja be a település mezőgazdasági arculatának iparivá válásával bekövetkező életforma-váltást. S bár az utolsó fejezetek inkább üzemtörténeti összefoglalók, ez a megoldás a fenti megállapítás alapján nem nevezhető egyértelműen rossznak. E munka is az iskolai helytörténeti oktatást kívánja segíteni. Idézet az előszóból: „A szerző bizakodik abban, hogy helytörténeti írásunk útra bocsátásában követőkre talál, olyanokra, akik a szűknek talált helyeken a bővítést elvégzik és kiegészítésükkel szellemi életünket, helytörténeti ismereteinket felfrissítik." Acta PAPENSIA III (2003) 1-2. 75
