Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
1-2. szám - Műhely - Horváth Géza: Településtörténet és/vagy monográfia (Komárom-Esztergom megye)
Műhely hogy sok rendkívül értékes tanulmány után végre elkészüljön a város korszerű monográfiája. Ez mindenképpen több szerző összedolgozását, a tanulmányok gondos szerkesztését fogja igényelni. Esztergomban a két említett levéltáron kívül fontos múzeumok találhatók, emellett itt működik a megye 1990-ig egyetlen felsőoktatási intézménye. A kiváló szakembergárda összefogásának teljes hiánya, a monográfia-író műhely szerepének betöltetlensége, no és a megrendelés elmaradása is közrejátszhatott abban, hogy ezeréves városunk mindmáig nem készítette el saját történelmének szintézisét, monográfiáját. 1990 óta Tatabányán működik megyénk második felsőoktatási intézménye: a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája. Az itteni szakemberek kevéssé foglalkoznak a gazdaságtörténeti diszciplína művelésével, helytörténetről nem is beszélve. Ezt, megyénk múltjának fájó pontját is érintenem kellett a monográfia-író műhely szerepének betöltetlensége kapcsán, ami részben összefügg a kötőjeles megnevezéssel: Komárom-Esztergom megye. Monográfiát írni nehéz. Az olvasók azzal a nem titkolt elvárással vásárolják meg az ilyen jellegű köteteket, hogy belőlük mindent megtudnak a tárgyról. Amennyire naiv igény ez, a „minden" éppen olyan erős is egyben. Ráadásul ezek a helytörténeti-településtörténeti művek az adott közösség identitását szeretnék erősíteni, e közösség értékrendjének változását bemutatni. Elsősorban ahhoz a közösséghez szólnak, amelyről íródnak, a szaktudománynak nem mindig és nem egyforma mértékben van elkészítésükre befolyása. A monográfiaírás nehézségei a fenti elvárásokból is fakadnak. Tisztában kell lenni mindennel, ami a tárgyat illeti. Ám kevés az olyan szakember, aki valamennyi korszak forrásanyagának adottságaival, tipológiájával, elemzésének módszertanával, értékével teljes mértékig tisztában van. Nekünk, könyvtárosoknak, történelmi végzettségű és felkészültségű embereknek nyilván ismernünk kell a vonatkozó levéltári, múzeumi és könyvtári forrásokat, szakirodalmat, annak legfontosabb megállapításait. Ezt azonban úgy kell adagolnunk, hogy az érdeklődőket ne fogja el az a kellemetlen érzés, miszerint ez már nem tudás, hanem tudálékosság. Legfiatalabb városunk Nyergesújfalu (1989) címében is jelzi, nem akármit adott ki a 2000. év tiszteletére. A Nyergesújfalu monográfiája (2000) című kötet érdekes tematikai, szerkesztési gyakorlatot követ, s hasznos kérdésfelvetéseket indukál. E kötet természetföldrajzi fejezete a legjobbnak nevezhető valamennyi itt érintett mű között. Természetes és valamennyi tárgyunkul választott település esetében bevett gyakorlat a kronologikus tárgyalásmód. A kellő részletezettség itt is Acta Papensia III (2003) 1-2. 73
