Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
1-2. szám - Műhely - Horváth Géza: Településtörténet és/vagy monográfia (Komárom-Esztergom megye)
Műhely „nem csak" az adatgyűjtögető, földhözragadt, minden új kezdeményezéstől ódzkodó pozitivista hagyománnyal azonosítható. Amikor az új monográfiák megírásának szükségességét hangsúlyozom, nem feledkezem meg az előzőek értékeiről sem. Nincs tabula rasa, de kell tudományosabb, szaktudomá- nyosabb igényesség, elmélyültség, összefogás, és persze közös szemléleti alap is. Olyan mű, tanulmány, amely nemcsak összefűzi és a megelőzőeknél szélesebb keretek között értelmezi a magyar történelmet és a helytörténetet, ezek összefüggéseit, hanem valamilyen közös történeti-filozófiai gondolati alapokat is felmutat. Oroszlány esetében viszonylag kevés az értékelhető előzmény, a tudományosan időt álló eredmény. Itt elsősorban Gyiiszi László: Oroszlány a 18- 19. században című munkáját (1988) kell kiemelni. Ehhez képest is értékelendő az Oroszlány: egy magyarországi falu legendája és igaz története (1999) című kötet. Előszavában olvasható: „Szemléletmódja, szerkezete, stílusa a népmondákkal, a valóságot meseszeréi elemekkel vegyítő egyszerű vidéki írástudók középkori krónikájához teszi hasonlóvá a művet... Szubjektivitása, a helyi száj- hagyományokra való nagyfokú támaszkodása miatt a munka egyszerre feldolgozás, településtörténet és forrásközlés..." — de nem monográfia. Gyakorlati tapasztalat: egy sor résztanulmány megszületése után kellene vállalkozni összefoglaló szintézis megalkotására. Dorog esetében érdekesen alakult a monográfia sorsa. Az 1984-ben várossá lett településről 1989-re készült el kéziratban egy 600 oldalas összefoglalás. Egyes fejezetei felett már eljárt az idő, szemléletében sem felel meg napjaink elvárásainak. De az előzőekhez hasonlóan maradtak ma is használható és értékes részei, közreadásra alkalmas adatai, összefüggései. Részben új kutatási eredményeket is felhasználva, a fentiek aprópénzre váltásaként a megyében egyedülálló módon a Dorogi Értékek Nyomában, majd a Dorogi Füzetek című publikációk mára már 20 darabot meghaladó várostörténeti részkérdéseket tárgyaló sorozattá lettek. A szerteágazó részterületek egységes egésszé szerkesztésének a legnagyobb igyekezet ellenére is vállaltan töredékes összegzése ismét csak egy másik műfajú munka megszületését eredményezte. Ez a Dorogi lexikon (2000) . Nem tudni pontosan, miért ezt az utat választották a helyi szakemberek, talán még egyszer megszületik az elhatározás, s minden feltétel együtt lesz egy igazi monográfia megírásához. Kérdéses, hogy Körösy (Kucsera) László: Esztergom című (1887) írása, melyben a szülővárosát nagyon szerető szerző Esztergom megismerésére buzdítja földijeit, mikor „fogan meg". Ez az ösztönzés máig nem volt elég arra, 72 Acta Papensia III (2003) 1-2.
