Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Szemle - Molnár Antal: A katolikus egyház a hódolt Dunántúlon
Szemle tette volna a leírtakat.) Ennek a katolikus tömbnek a lelkipásztori szolgálatát látta el a pécsi jezsuita misszió. Az első jezsuita misszionáriusok, Vásárhelyi Gergely és Jékel Zakariás 1612 őszén érkeztek meg a városba. A török hatóság támogatásában bízva azonnal megkezdték a prédikációk tartását. A misszió kiépítése során nem riadtak vissza az esetleges konfrontációktól sem. Az unitáriusok térítésének kísérlete kiváltotta a konfliktust az unitárius egyházszervezettel és a helyi polgárság vezetőivel; a Pécs környéki katolikus falvak világi lelkipásztoraival — érthető anyagi és tekintélybeli okokból — szintén ellentétbe kerültek. A Gergely-naptár bevezetésének erőltetése pedig szembeállította a jezsuitákat a pécsi katolikus kereskedő polgársággal és a török hatósággal is. Tovább szaporította a pécsi misz- szionáriusok gondjait a Balkán felől érkező, török területeken otthonosan mozgó déli szláv szerzetesek és világi papok ellenszenve a magyar egyházi hierarchia képviselőinek tekintett jezsuitákkal szemben. Az első néhány hónap alatL a királyi országrészből érkezett jezsuiták félreértelmezve a török hatóságok kezdeti jóindulatát, illetve nem ismerve a hódoltságbeli viszonyokat, erélyes vagy éppen meggondolatlan fellépéseikkel ellehetetlenítették helyzetüket, olyannyira, hogy a rendi vezetés a misszió ideiglenes feloszlatása mellett döntött. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált számukra az is, hogy a térségben szükség van katolikus lelkipásztorokra. A tanulmány második felében a szerző sorra veszi a felmerült kérdéseket. Először a török misszióknak a jezsuita renden belüli szerepét és megbecsültségét vizsgálja. A személyi utánpótlásnak és az anyagi feltételek megteremtésének folyamatos nehézségei, valamint az egyes misszionáriusok életpályájának a vizsgálata mind azt mutatják, hogy éles különbség volt a rend ideológiája — amely minden rendtag számára követendő példaként állította a missziókban résztvevőket —, valamint a valóság között, hiszen a török missziók egyfajta „parkolópályának" számítottak kevésbé használható szerzetesek félreállítására. Mindezek ellenére a jezsuiták szerepe óriási a Pécs és környékén élő magyar és kisebb részben horvát katolikusok XVII. századi megmaradásában. A közösség egyik legfontosabb összetartó eleme a templom volt. Nem csoda hát, ha mindegyik pécsi felekezet ragaszkodott a város egyetlen keresztény kézen maradt templomához, a Mindenszentek tiszteletére szentelt templomhoz. A reformáció térnyerése után a XVI. században az unitárius és katolikus felekezet megosztva használták az épületet. A XVI. század végén azonban a katolikus lelkipásztorkodás megszűnésével egyidejűleg a templom teljesen az unitáriusoké lett. A XVII. század elején, még a jezsuiták érkezése előtt sikerült a használati jogot a katolikusoknak is visszakapniuk, de a vélt erő pozíciójában lévő felekezet igyekezett a másik felet kiszorítani az Acta Papensia III (2003) 3-4. 309
