Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Szemle - Molnár Antal: A katolikus egyház a hódolt Dunántúlon
Szemle épületből. A török hatóságok természetesen kaptak az alkalmon, hogy a döntőbíró szerepében tetszelegve minél több pénz csikarhassanak ki a felekből. A torzsalkodásnak ugyan érdemi eredménye nem lett, viszont a pénzszűkében lévő elöljárók figyelmét minden esetben a könnyű pénzszerzési lehetőségre irányította. A templomok építése kapcsán érdekes ellentmondásra bukkant a szerző a forrásokban. Az oszmán jog nem engedte meg a területén új keresztény templomok emelését, csupán a hódításkor meglévő — és keresztény kézen hagyott — épületek karbantartását engedélyezte. A gyakorlat ezzel szemben az volt, hogy az egyes települések török földesurai támogatták, sőt némely esetben maguk kérték a — jelen esetben — katolikus templom építését a birtokukon. Ennek oka a templom és a lelkipásztori szolgálat népességmegtartó ereje volt. A tanulmány — véleményem szerint — egyik legizgalmasabb része a Gergely-naptár körül kialakult vitának és hátterének, a feleke- zetképződés sajátosságainak bemutatása. A Pécsett és a környéken élő katolikus magyarok protestáns társaikhoz hasonlóan a régi, Julianus- naptárat használták. A jezsuiták nem sokkal megérkezésük után kísérletet tettek a Gergely-naptár bevezetésére. Ez a próbálkozás nagyban hozzájárult a misszió korai ellehetetlenüléséhez, s felkeltette a török hatóságok haragját is. Ennek a szerző szerint elsősorban gazdasági okai voltak. A pécsi magyar kereskedők vásárrendje szorosan kapcsolódott a hódoltság más területein és a királyi Magyarországon élő, zömében protestáns, vagyis az ónaptárt használó kereskedőkéhez. A Gergely-naptár bevezetése ennek a kapcsolatrendszernek a felborulásával fenyegetett, s átvitten a török hatóságokat is érintette, mivel jövedelmeik e kereskedők hasznából is származtak. Jellemző, hogy a katolikus déli szlávoknál nem ütközött elháríthatatlan akadályokba a naptárreform bevezetése, hiszen a raguzai és bosnyák kereskedők más kereskedelmi hálózatot alkottak. Itt tehát egy elsőrendűen gazdasági megfontolásokon alapuló, de etnikai színben megjelenő sajátos felekezet- képződés figyelhető meg. A katolikus horvátok (déli szlávok) és a katolikus magyarok különböző fele- kezeteire utal ezen kívül a lelki- pásztorok jól körülhatárolható köre. Míg a magyarokat a jezsuiták, addig a déli szlávokat bosnyák ferencesek és a misszióspüspökök által küldött világi papok gondozták. A jezsuiták részéről viszont éppen ide, a feleke- zetképződéshez nyúltak vissza a naptárreform szakadatlan erőltetésének szálai. A XVI-XVII. század forgatagában éppen a másik feleke- zettől való elhatárolódás és a szokások egységesítése adott lehetőséget az azonosságtudat kialakításához és a megmaradáshoz. A misszionáriusok próbálkozását a naptárreform terén végül csak XVII. század végén, a török kiűzését és a protestantizmus visszaszorítását követően koronázta siker. 310 Acta Papensia III (2003) 3-4.
