Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Forrásközlés - Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején
Forrásközlés MAGYAR FORDÍTÁS A Szent Császári és Királyi Felséges Úr, legkegyesebb urunk nevében a nemzetes Kenessey Istvánnak, a helvét hitvallású pápai lakosok ügyvivőjének és képviselőjének168 legyen ezek által kegyesen értésére adva. Miután mélyen tisztelt Ő Szentséges Felségének részint igen alázatosan előterjesztette, részint hasonlóképpen alázatosan és hűségesen jelentette fent említett megbízóinak összes panaszát és sérelmét, különösképpen azokat, melyek a méltóságos Esterházy gróf urak, az idősebb József és az ifjabb Ferenc mint a pápai uradalom, következésképpen Pápa mezővárosának örökös földesurai és Veszprém vármegye tisztikara ellenében támadtak az említett Pápa mezővárosban elfoglalt említett helvét hitvallású imaház, továbbá az ugyanabban végzendő tevékenységüktől és szolgálatuktól eltiltott prédikátorok, végül a bezárt iskolák miatt, és ezután ezek ugyanazon Ő Szentséges Felsége kegyes rendeléséből a felséges miniszteri konferencián illően meg lettek vizsgálva, és össze lettek vetve, valamint ütköztetve az ország törvényeivel, különösképpen az 1681. évi 25. és 26., valamint az 1687. évi 21. törvénycikkeivel, továbbá a legutóbbi, 1715. évi pozsonyi országgyűlés 30. törvénycikkével, mely megerősítette a korábbi törvénycikkeket és hasonlóképpen a vallás ügyében kiadott, királyi magyarázatokat, valamint a soproni és pozsonyi országgyűlés előbb idézett törvénycikkeit valódi értelmükben kifejtő értelmezéseket, majd alaposan meg lettek fontolva és végig lettek gondolva, azután a mélyen tisztelt Ő Szentséges Felségéhez véleményezéssel és javaslattal fel lettek terjesztve, ezek után feljebb említett Ő Szentséges Felsége igen kegyesen el is rendelte, hogy mivel a fenti hitvallásnak elkötelezett panasztevők a vallás ügyében a legutóbbi pozsonyi országgyűlésnek a korábbi királyi magyarázatokra hivatkozó 30. ,W1 Itt az ideje, hogy röviden megrajzoljuk Kenessey István portréját, aki a XVIII. századi dunántúli református nemesség vezetőinek legmarkánsabb alakja volt. 1677-ben született módosabb kisbirtokos nemes családban. Jogot tanult, majd az Esterházyak familiárisa lett: Antal gróf titkára vagy jószágkormányzója, a Rákóczi-szabadságharcban is ott küzdött ura mellett a kurucok oldalán. 1709-ben vette feleségül Szondy Zsuzsannát, a dunántúli középbirtokos Chernél Gábor özvegyét. 1714-ben vette mezőföldi birtokait, többi birtokszerzésének időpontjára nincs pontos adatunk, halálakor már Pápán majort, Mezőlakon földeket, Szentgálon házat és malmokat, a Balaton mellett szőlőket birtokolt, itteni borokkal és mezőföldi búzájával kereskedett. 1711 után nem emigrált, de nem is állt a császárhű Esterházyak mellé: kapcsolatait felhasználva ekkor kezdett önálló karriert befutni. 1712-ben Veszprém vármegye egyik követe a koronázó országgyűlésen, később az 1714-15-ös folytatáson, valamint az 1722-23-as, 1728-29-es országgyűléseken és az 1735-ös concursuson is vármegyei követ. Az 1721-22-ben működött pesti és pozsonyi vallásügyi bizottságnak is tagja. 1713-től a vármegye főszolgabírája, egyszersmind megyei adószedő is. 1717-től másodalispán, majd 1720-tól, mikor erről a tisztségéről lemondott, haláláig táblabíró lett. Ilyen tisztséget azonban Somogy, Fejér, Tolna, sőt Arad vármegyében is viselt. 1744-től haláláig királyi tanácsos. Mind vármegyéjében, mind országos ténykedésében a dunántúli reformátusság érdekeinek védelmezője, mint okmányaink is mutatják, a pápaiak küzdelmét is ő szervezi és vezeti vallásszabadságáért vívott küzdelmében. 1734-től lett a dunántúli egyházkerület főgondnoka. 1750-ben halt meg. THURY Etele: A Dunántúli Református Egyházkerület története. Pozsony, 1998. II. 350-351. TRÓCSÁNYI 1981. 49-50. — Kenessey egyházpártoló tevékenységéről a Ráday Pálhoz 1719-1733 között írott levelei alapján PATAKY László: Ráday Pál és Kenessey István levelezése. = Ráday Pál 1677-1733. Előadások és tanulmányok születésének 300. évfordulójára. Szerk. Esze Tamás. Bp., 1980. 365-391. Acta Papensia III (2003) 3-4. 275
