Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Műhely - Kerpel Péterné: Egy reformkori pápai diákfolyóirat: a „Rózsa" (1836–1837)
Műhely A Rózsa 5. számában található mese arra keres magyarázatot, hogy miért bujkálnak a sas elől az apróbb termetű madarak, pl.: a barázdabillegető és a fogoly. Büntetésül kapták ezt, mivel a madarak nagygyűléséről elkéstek: „átkom reájok — harsog a szirtok lakója — örökös fogolyság legyen tetteik érdemlett díjjá".66 A' Fiilmile mélyebb értelmű, a madarász a fogságban tartott madárnak „természeti dalát mesterséges dalokkal tanítgatá vegyítni," ámde amint hazatért és dalra kezdett, rokonsága kinevette. Ezzel talán a sok értelmetlen tanulást gúnyolja ki, ám a következtetést nem vonja le, a mese társadalmi tanulsága nála mindig elmarad. A dráma műfajával Dömjén Ferenc jelentkezik a Rózsa számaiban. Dömjén (Demjén) szintén lelkész lett, szerepelt a Tavasz c. antológiában (1845). A jobb vereslők közé tartozott, nevét többször megtaláljuk a képzőtársasági jegyzőkönyvben és az érdemkönyvben. A Tavaszban nyomtatásban megjelent fordítása, a jários mester és a Bársony kalap c. elbeszélései alapján tudjuk róla, hogy németül és franciául is jól beszélt. A gimnáziumi köztanító feladatait látta el az 1841A12. és az 1842-43. tanévben.67 1848-ban hazafias Pápán kinyomtatott prédikációkkal buzdította a népet a haza védelmére.68 Először Kedvtelen álnéven mutatkozott be a 11. számban egy verssel (Farsangi Köny), később elbeszéléssel próbálkozott (Pünköst Napja), de írt epigrammát, mesét, viccet, azaz „Nevettető Pilulát" is. Álnevei az említett mellett: Színpadi, Rögtönis, Addteli, Váczi és csak a monogram: D. A szmpadok világa olyannyira érdekelte szerzőnket, hogy a vígjátékban és a szomorújátékban egyaránt kipróbálta képességeit. A Pénz Emberség című, 20 jelenetből álló élvezetes egyfelvonásos vígjátékot a 16. és 17. számban közölte. A cselekményt a leánykérés problematikája köré szervezte. A két kérő inasuk segédletével vetélkedik a lány kegyeiért. Az apa, Fukarfi falusi táblabíró a pénzforgató polgár és a maradi köznemes sajátos ötvözete. Olyannyira bővelkedik Dömjén szövege párhuzamokban a témaválasztásban, a szereplők felvonultatásában, de a helyzet- és jellemkomikumok szerepeltetésében is; hogy joggal feltételezzük: ismerte Kisfaludy remekét. A korabeli színi előadások címlapjainak tanúsága szerint Pápán 1824. december 7-én vitték színre Kisfaludy darabját: „A kérők. Mulatságos Víg Játék Kisfaludy Károly Úrtól".69 Dömjén a kor kedvelt színpadi témáját másolja. Karikírozni igyekszik a leányát gazdag ifjú számára tartogató apát, akit Fukarfi névre keresztel. Solt Andor is felhívta a figyelmet arra, hogy régi vígjátéki hagyomány volt, „oly «« Rózsa 1836-1837. 59. 67 KISS 1896.198. “ HUDI 1984.512-513. 69 NÁDASDY 1981.18. A Kisfaludy-vígjáték szereplőinek beszédmódjáról NAGY 1998. 513. 232 Acta Papensia III (2003) 3-4.
