Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Műhely - Kerpel Péterné: Egy reformkori pápai diákfolyóirat: a „Rózsa" (1836–1837)
Műhely képez a 18. szám, amely nem nevezi meg a szerkesztőt, nyilván ekkor történt a váltás. A lap összeállítását a mindenkori szerkesztő Vály Ferenc seniorral, Kun Pál ellenőrrel és a köztanítókkal együtt végezte. A szerkesztő segítői főként a publikáló diákok voltak, akik eredeti kézírásukkal nyújtották át zsengéiket. Néha olyan neveket is találunk a segédek között, akiktől nem olvashatunk alkotást, valószínűleg szép írásuk miatt alkalmazták őket. Ma is csodálatra méltó az a műgond, amellyel előállították a lapot. Soráthúzást csak egyetlen esetben, a 28. számban találunk. Rényes Szeget szeggel című tréfás történetéből Vály Ferenc, mint felügyelő törölt két sort.29 A kor irodalmi ízlését tükrözi a címválasztás. Az almanachlíra virágkultuszát ismerhetjük fel abban a szimbolikában, amely az irodalmi alkotásokat nyíló virághoz hasonlítja. Amikor tehát a címlap belső oldalára egy-egy virágzó és bimbós piros színű rózsát püigáltak a diákok, zöld levelekkel és a szárakon gondosan rajzolt tüskékkel, alkotásaikat kívánták jelképezni. A bírálatokban többször is történik utalás a Rózsára, pl. „Egy évi nyílta után hullatja leveleit Ró'sánk, köszöni az ápoló kezeket, nem akar szótlan megválni, hálát rebeg azoknak, kik keblekre méltatták, hálát kik plántálták, hálát kik öntözték"30 A 17. számig tizennégyen, a következő tizenhárom számban pedig heten látták el publikációikkal a folyóiratot. Az alkotók munkáikat maguk választotta álnév alatt küldték a szerkesztőségbe, ennek oka a verseny tisztaságának megőrzése volt. A már említett szám végén a szerzők valódi nevének ismertetése előtt felhívást olvashatunk, amely azt kéri az ifjaktól, hogy kilétüket szigorúan tartsák titokban és „zárt levélen mellékeljék irományaikhoz" 31 Az utolsó lapszám végén azoknak az álneveknek a megfelelői olvashatók, akik 1837. május 22-től szerepeltek a Rózsában. Hat olyan személyről beszélhetünk, akik különböző álneveken mindvégig publikáltak: Boross Mihály, Dömjén Ferenc, Fekete János, Halka Sámuel, Szűcs Dániel és Tóth Antal. A szerkesztésben történt változás és az alkotók számának jelentős csökkenése arra is utalhat, hogy ezen felsorolt ifjak kiváltak az eredeti csapatból, s átvették az irányítást. Tóth Antal szerkesztőbizottságához alkotóként sem csatlakozott nyolc, korábban lelkes diák. A Rózsa összes számát áttekintve megállapíthatjuk, hogy együttvéve 15 személy publikált a lapban, együttesen 36 álnév alatt. Néhány álnév (pl. Ábrándffy, Soroksári, Buksai) feloldásával adósok maradtak, így ezeket ma már lehetetlen azonosítani. A folyóirat összeállításának folyamatára világítanak rá a 32. és a 60. oldalon található hirdetmények, melyek felszólítják a publikálókat, hogy „tisztán, minden helyes írási hiba nélkül méltóztassanak beküldeni irományaikat a szerkesztő29 Rózsa 1836-1837. 399. 30 Rózsa 1836-1837. 432. 31 Rózsa 1836-1837. 220. 222 Acta PAPENSIA III (2003) 3-4.
