Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Műhely - Schilde René: Hivatás- és identitástudat a Jancovius-családban: Egy német szakember a magyar könyvkereskedelemben
Műhely arra hívta fel a figyelmet, hogy nem a magyarosodást kell fő célként kitűzni, hanem a megfelelő szakképzettség elérését kell szorgalmazni a szakmában dolgozóknál. Szerinte az a fontos, hogy kvalifikált fiatalokat vegyenek fel a könyvkereskedésekbe. „A magyarosodás pedig hadd menjen a maga természetszerű útján!" — kérte a szerző.43 Érdekes jelenség, hogy a szakma képviselői ugyanazon folyóiraton belül, két táborra szakadva küzdöttek a germán vita kapcsán. Az újságban megjelenő német nyelvű cikkek elleni kirohanások mindenesetre hatástalanok maradtak, az évek során folyamatosan — bár nem minden számban — jelentek meg német írások. Az ezek ellen való tiltakozás sem volt állandó, csak időről-időre újult ki az ellentét. Nehezen állt át a magyar könyvkereskedői társadalom az üzleti életben a magyar nyelv kizárólagos használatára. Erről a lassú és nehéz váltásról szólt egy 1887-ben, Révai Samu által elhangzott előadás is, mely a „Csak Szorosan" egylet estélyén hangzott el: „Német járszalag, német szellem voltak mérvadók, német a forrás, német az észjárás, német a könyvvezetés, szóval az egész ügykezelés német volt hazánk egyik legfontosabb, de az irodalom közvetítésére, sőt annak felvirágoztatására legjelentékenyebb, legmérvadóbb kereskedelmi osztály körében. A könyvkereskedők jó nagy része még elképzelni sem bírta, hogy ezt az üzletet magyar szellemben és a magyar nyelv alkalmazása mellett vezetni lehessen. Csak későn, midőn a nemzeti nyelv más osztályokban gyökeret vert, és a közéletben mindinkább tért hódított, mikor a közönség és a sajtó megpirongatta megrögzött németségben mozgó néhány kartársunkat, akkor tudta csak egyik-másik könyvárus magát nagy nehezen eltökélni arra a nagy áldozatra, hogy a nemzeti nyelvnek tért engedjen üzleti ügykezelése körében."44 A magyarosodás folyamatának egyik egyértelmű jele volt a névmagyarosítás, névváltoztatás. Sennovitz Adolf, a Corvina szerkesztője ironikus formában, humoreszknek feltüntetve próbálta felhívni a figyelmet arra, hogy ily módon is kifejezhető, sőt kifejezendő a magyar öntudat felvállalása. 1888-ban a Corvina hasábjain utalt a Magyar Könyvkereskedők Egyletének 1888. évi névjegyzékére: a 191 tag közül 90-nek német neve volt. Sennovitz számára nagy ellentmondásnak tűnt, hogy magyar könyvkereskedők német neveket viseljenek. Ajánlatokat is adott néhány kollégája névváltoztatási lehetőségeire: Lauffer Vilmos - Futó Zipser - Szepesi Aigner Lajos45 - használja nemesi előnevét, az Abafit 43 Reflexiók. (Spectator) = Corvina IV/8.1881. április 30. 29-31. 44 RÉVAI Samu: Nemzeti irodalmunkról és a magyar könyvkereskedelemről. I. = Corvina X/13. 1887. május 10. 54-57. II. = Corvina X/14. 1887. május 20. 58-59. III. = Corvina X/15. 1887. május 30. 62-63. Az itt olvasható részlet a II. közleményben olvasható. 45 Aigner a Könyvkereskedők Egyletének akkori elnöke volt. 184 Acta Papensia III (2003) 3-4.
