Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
1-2. szám - Szemle - Pócs Éva szerk.: Demonológia és boszorkányság Európában
Szemle szetfeletti erők — akár a boszorkányok — behatolása és károkozása elleni védelmet szolgálták (246. old.). A magyarországi boszorkányperekben található rontás elbeszélések strukturális szerveződésének szabályszerűségeit tárja föl Tóth G. Péter, a göttingeni Max-Planck- Institut für Geschichte által kifejlesztett KAeiw történeti adatbázis kezelő rendszer segítségével. (A KXeiw rövid ismertetését és a magyarországi boszorkányság-adatbázis esetében történt alkalmazási módját a kötet utolsó írásában találjuk, Pócs Éva, Klaniczay Gábor, Tóth G. Péter és Robert Wolosz összeállításában. 293-331. old.) A szerző a hatalomnak és alárendeltjeinek a boszorkányper keretein belül formálódó, a szövegkonstrukciókban elrejtett diskurzusát elemzi. Tóth rámutat, hogy a korabeli bírósági praxis — jellegéből adódóan — a mai kutató számára szinte lehetetlenné teszi az élmény-elbeszélések valós vagy fiktív mivoltának eldöntését: összemosódik a határ a konkrét szubjektív tartalommal bíró narratív és a helyi elbeszélő hagyományok sémái szerint építkező hiedelemmonda / memorat között. A szerző itt — saját bevallása szerint — az alkalmazott módszer korlátaiba ütközik. A tanú- vallomásokat kódoló mai kutatók és a hajdani vizsgálóbírók ugyanazt az elvet követték: az adott rontásesetről a számukra megfelelő szempontok szerinti legtökéletesebb és a legtöbb információt tartalmazó, tehát idealizált verziót választották ki több variáns közül. Elsikkadtak így az egyéni reflexiókat rögzítő megfogalmazások, és egy rekonstruált, ám virtuális rontás-eset állt elő. Tóth G. Péter másik, a boszor- kányfürösztésről szóló írásában kettős célt tűz maga elé: egyrészt a jogszokás és történetét szándékozik az eddigi, főként vallástörténeti vizsgálatok segítségével jobban megvilágítani, másrészt a boszorkányfü- rösztésnek az üldözésben betöltött szerepét szeretné tisztázni. Leírást ad a boszorkányfürösztés „elődeiről": az ókori mezopotámiai folyampróbáról és a középkori liturgikus vízpróbáról. A folyampróba kapcsán kiemeli annak a varázslást büntető funkcióját és az esővarázsló rítusokkal való rokonságát, a liturgikus vízpróba esetében pedig a büntetés mellett a purifikációs szándékot is hangsúlyozza. Tóth maga is elismeri, hogy a Krisztus előtt közel kétezer éven át „működő" folyampróba és a Krisztus utáni 9-12. században „virágkorát élő" liturgikus vízpróba közötti időbeli hiátusra nem tud magyarázatot adni, ám a két jelenség tipológiai hasonlósága mindenképp rokonságukat sugallja. A boszorkányfürösztés és „elődei" között, bár genetikai kapcsolatról szó sincs, mégis két lényeges összefüggésre hívja föl a figyelmet: (1) a boszorkányfürösztés és az esővarázslás rítusai közti kapcsolatra (Közép- és Kelet-Európa), ami az ókori folyampróba felé vezető halvány nyom; (2) a boszorkányfürösztés és a keresztelés rítusa közötti analógiára (Nyugat-Európa), ami a liturgikus Acta Papensia III (2003) 1-2. 169
