Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
1-2. szám - Szemle - Pócs Éva szerk.: Demonológia és boszorkányság Európában
Szemle kintéssel, a megoldandó feladatok tudományközi megközelítésével" (5-6. old.) a tanszéken folyó, illetve az ahhoz részben kapcsolódó kutatásoknak szeretnének fórumot teremteni. E célkitűzést a könyv mesz- szemenően teljesíti, sőt a fent említett tudományterületeken túl haszonnal forgathatják mind a társadalomtudományok művelői, mind az irántuk fogékony „laikus" olvasók. Nagyfokú diverzitás jellemzi a tanulmányok időbeli létrejöttét és szerzőik aktuális kutatásaiban elfoglalt helyét, ami minden bizonynyal a szerkesztés és kiadás elhúzódó munkálatainak és nehézségeinek tudható be. Ülő Valk írása egy 1992- es konferencián elhangzott előadás aktualizált verziója, Tóth G. Péter esettanulmánya 1996-ban íródott, Égető Melinda a kéziratot 1997-ben zárta le, Kristóf Ildikó írása pedig már megjelent könyve egyik fejezeteként, 1998-ban. A kötet szerkesztése idején legfrissebb eredményekről Klaniczay Gábor, Pócs Éva és Tóth G. Péter írásaiból tájékozódhatunk. A tematika rendkívül változatos, s a vizsgált jelenségek is igen széles időskálán helyezkednek el. Mégis egyfajta vörös fonalként húzódik végig rajtuk az elit kultúra — elsősorban teológiai alapú — boszorkányság-értelmezései és demonoló- giája, valamint a népi (populáris) boszorkányság képzetek és a hozzájuk kapcsolódó hiedelemrendszerek közötti kölcsönhatások vizsgálata. E törekvésnek mintegy jelképe a könyvborítón szereplő kép (Diana istennő éjszakai csapata). Az ábrázolt jelenethez kapcsolt hiedelemről Carlo Ginzburg bizonyította be, hogy az nemcsak az európai néphit samanisztikus alaprétegébe tartozó képzet, hanem egyben a diabolizált boszorkányszombat mitológiájának egyik jelentős alkotórésze, amely közvetve "felelőssé tehető" a tömeges méreteket öltő késő középkori boszorkányüldözés megindulásáért is. Lucas Cranach képének címe — Melankólia — további asszociációkat idéz. A melankólia lehetett a megszállottság tünete, de a hisztériáé is, és a hisztérikus nőket már a késő középkorban is előszeretettel tartották mindenféle szemfényvesztő, boszorkányos praktika áldozatának és elsőrangú befogadójának. Ugyanakkor a melankólia a mágusoknak, varázslóknak, Szaturnusz gyermekeinek is jellemző tulajdonsága, ahogyan Dürer ismert metszetén is látható, s összefüggésben állt minden olyan sötét és alvilágias dologgal, ami démoninak és ördöginek tűnhetett a kora újkor emberének. A kötetben szerepet kapott a protestáns és katolikus demonoló- gusok munkáinak a népi hiedelmekre gyakorolt hatása, de ezzel párhuzamosan a népi képzeteknek a demonológiai művekben megvalósuló reprezentációja is. E jelenségeket egyrészt a késő középkori demonológiai klasszikusok, másrészt a kora újkori magyarországi, illetve észt protestáns prédikáció- és teológiai irodalom összefüggéseiben 164 Acta Papensia III (2003) 1-2.
