Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
1-2. szám - Szemle - Pócs Éva szerk.: Demonológia és boszorkányság Európában
Szemle vizsgálják a szerzők. Kristóf Ildikó a prédikációk szövegében fedezte fel azokat a finom ideológiai változásokat, amelyek alapján egészen új megvilágításba helyezte a debreceni boszorkányságról Makkai László által alkotott képet. Ülő Valk érzékletesen mutatta be, hogyan juthattak el a kora újkori prédikációk közvetítésével az európai demonológia sztereotípiái a korabeli észt társadalom szélesebb rétegeihez is. Pócs Éva a 16-17. századi exorcizmus- kézikönyvek teológiai álláspontjának és a népi megszállottságrendszereknek a viszonyára tért ki. Klaniczay Gábor Johannes Nider dominikánus inkvizítor Formicarius című traktátusát részletesen bemutatva írt a boszorkányszombat sztereotípiáinak alkotóelemeiről. Ezekből az elemekből nemcsak az eretnek-vádakat és a korabeli rituális mágiát emelte ki, hanem az eksztatikus motívumokat hordozó népi hiedelmeket is. A tanulmányok másik részében az elit által képviselt, a boszorkányperek szövegeiben manifesztálódó boszorkányságképről és az ugyanezen forráscsoportban található népi képzetek egymásra hatásáról esik szó. Érdemes kitérni arra, hogy a szerzők mennyiben követik a boszorkányság és a boszorkányüldözés nemzetközi kutatásának a kilencvenes években megjelent újabb irányzatait, például a megszállottság és a transz jelenségeinek vizsgálatát. Pócs Éva és Klaniczay Gábor ehhez kapcsolódva a teológiai megszállottság-képzetek és a népi megszállottság-elképzelések boszor- kányüldözésbeli recepciójával foglalkoztak. Klaniczay a Formicarius- ban szereplő narratívák eksztatikus motívumait tipologizálta, és az ér- tebnezéshez szokatlannak tűnő keretet ajánlott: a Mircea Eliade által az "eksztázis archaikus technikájának" nevezett sámánizmust (57. old.). Klaniczay szerint választását Carlo Ginzburgnak és Pócs Évának a közép- és kora újkori Európa hiedelemrendszereinek rekonstruálására tett kísérletei igazolják, melyek e rendszerekben kvázi-samaniszti- kus elemeket mutattak ki. Klaniczay azokat a hiedelmeket emelte ki, amelyeket Ginzburg az európai mitológia férfi-női kettősségre épülő "samanisztikus szubsztrátumának" nevezett: a termékenységért egymással csatázó közösségi varázslókét (benandartte, kreSnik, zduhac, táltos stb.) illetve női párjukét, vagyis az ó- európai halottkultuszra visszavezethető, éjszakai halotti istennők (Hekaté, Diana, Perchta, Holda stb.) által beavatott, látó, halottlátó, jós képességű specialistanőkét. A samanisztikus elemek késő-középkori, „módosult, a kereszténységgel egybehangolódott formában" való jelenlétét valószínűsítve, Ginzburg és Pócs eredményei alapján Klaniczay is úgy találta, hogy ezek beépültek a középkori demono- lógiának a boszorkányságról kialakított elképzeléseibe (boszorkánymulatság, állattá-változás, eksztatikus repülések, halottakkal való kapcsolat). Innen már csak egy lépés volt számára a késő-középkori, Acta Papensia III (2003) 1-2. 165
