Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Horváth József: írásbeliség és végrendelkezési gyakorlat Győrben a XVII. században
Műhely Győr a jelen előadásban vizsgák időszakban a győri székeskáptalan földesúri fennhatósága alá tartozó mezőváros volt. E függőség kialakulása a 15. század első felében kezdődött és az 1447. évi radkersburgi egyezménnyel vált véglegessé.15 A város ettől kezdve a káptalannak földesúri adót fizetett; terhelte a tized, a hadipénz és a rendkívüli adó fizetésének kötelezettsége; mindemellett a káptalannak különböző hasznos jogai voltak Győrött.16 Ez utóbbiak közül jelen témánk szempontjából a legérdekesebb az örökös nélkül elhalt jószághoz való joga, azaz az un. caducitas;17 Bedy Vince szerint a káptalani számadáskönyvek majd' minden lapján találkozunk e címen befolyt jövedelemmel.18 Az elmondottakból következik, hogy Győr mezőváros lakói ezidőtájt jogállásukat tekintve a győri székeskáptalan jobbágyai voltak; ez természetesen befolyásolta végrendelkezési lehetőségeiket és szokásaikat is. Gecsényi Lajos említi, hogy a számadáskönyvekben — az örökös nélkül elhalt polgárok javainak értékesítéséről szólva — számos adat található a végrendelkezési jog korlátozására is.19 Bedy Vince arról ír, hogy a győri polgárok végrendeletüket bemutatták a káptalannak jóváhagyás végett és azért egy font borsot fizettek; de testamentumukban külön is tartoztak megemlékezni földesurukról, biztosítandó, hogy telkük utódaikra átszállhasson: e hagyomány összege rendesen egy forint volt, melyet testpénznek hívtak.20 Láthatjuk, hogy a káptalant, mint Győr mezőváros földesurát legalább két tényező motiválta abban, hogy alattvalói írásban végrendelkezzenek: • egyrészt a testálok hagyományt tettek a földesúr javára, utolsó akaratuk megerősítéséért pedig külön is fizettek — így a káptalannak ez komoly bevételi forrást jelentett; • másrészt így könnyebben tudta követni a városbeli ingatlanmozgásokat, szemmel tudta tartani a caducitas jogán reá nézendő javakat. Ezért a káptalan érthetően ragaszkodott a végrendeletek írásba foglalásához és tartalmuk földesúr előtt való megerősítéséhez; az 1647-ben kelt, a győri polgárok által megtagadott kötelességeket felsoroló emlékiratában egyik fontos sérelemként hangsúlyozza, hogy a polgárok „...a végrendeleteket nem a káptalanhoz nyújtják be megerősítés végett, hanem a városhoz.”21 De mi késztette arra a 17. századi győri polgárok tömegét, hogy végrendeletüket írásba foglaltassák? Úgy véljük, hogy a legfőbb motiváció Verbőczi Hármaskönyve III. könyvének 30. cikkelyében, annak két fontos, őket érintő rendelésében rejlik. Ez ugyanis kimondja: ha a testáló egyedülálló személy, akinek holta után nincs örököse, az ő ingatlan javairól szabadon végrendelkezhet; az örökség pedig — ha őstől maradt 15 A város egyházi függés alá kerülésének kezdeteiről ld.: VILLÁNYI Szaniszló 1882. 10.; CSIZMADIA Andor 1943. 7.; a kérdés újabb összefoglalása: GECSÉNYI Lajos 1983. 16 A káptalan földesúri jogairól ld.: BEDY Vince 1938. 117-119. 17 A caducitas-ról: VERBŐCZY István III. könyv 30. cím. '* BEDY Vince 1938. 131. 19 GECSÉNYI Lajos 1976. 198. 70 BEDY Vince 1938. 260.; megjegyzi egyébként azt is: a végrendeletekben a földesúrnak szánt hagyomány általában nem is haladja meg ezt az összeget. 71 CSIZMADIA Andor 1962. 44. Acta Papensia II. (2002) 1-2. 83
