Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Horváth József: írásbeliség és végrendelkezési gyakorlat Győrben a XVII. században
Műhely őriz!6 Az említettekhez képest a győri termés — melyből az elmúlt években 350 forrás teljes szövegével napvilágot láthatott7 — szinte hihetetlenül gazdagnak tűnik. Ami a második kérdést illeti: Győr 17. századi lakosságáról sajnos pontosabb adataink nincsenek; így egyelőre el kell fogadnom a korábbi publikációkban szereplő - többnyire a Villányi Szaniszló által már 1882-ben közzétett8 városi telekkönyvekre alapozott — állítást, mely a város e századbeli lakosságát mintegy 5-6000 főre teszi.9 Ha ezt összevetjük Granasztói György adatával, aki szerint — kassai elemzései alapján — aló. század közepén az átlagéletkor 50 év körül lehetett,10 11 azt mondhatjuk: a 17. század során Győr lakossága kb. kétszer „cserélődött ki”, azaz összesen 10—12000 fővel számolhatunk. Vagyis e században Győrött az itt lakók közel egytizede végrendelkezett, ami meglehetősen magas aránynak mondható. E korszakból a fentebb említettek miatt összehasonlítást nem tehetünk, csupán korábbi ill. későbbi adatokat idézhetek. Az 1930 táján Házi Jenő által közzétett11 késő-középkori soproni testamentumokat újabban alapos elemzés alá vető Szende Katalintól tudjuk, hogy az 1393 és 1526 közötti évekből fennmaradt 313 soproni végrendelet készítője a város akkori lakosságának mintegy 6,3%-át tette ki; Pozsonyban a többségében a 15. század elejétől 1529-ig vezetett Protocollum Testamentorum-ban fennmaradt 883 darab testamentum a lakosság kb. 9,8%-tól származik; míg Eperjesen a 15. században az írásban testamentumot tevők aránya 6% körül lehetett.12 Vagyis a késő-középkor fejlett írásbeliségű magyar városaiban sem nagyon érte el a végrendelkezők aránya az összlakosság 10%-át. De később is magasnak számít ez az arány: Hódmezővásárhelyen pl., ahol a „Testamentomkönyv” 1730-tól 1795-ig vezetett két kötetében 477 végrendelet és egyéb, halál esetére szóló nyilatkozat maradt fenn, Tárkány Szűcs Ernő a halotti anyakönyvek bejegyzéseit a bemásolt végrendeletek számával összevetve arra a következtetésre jutott, hogy átlagosan az elhaltak 4-7%-a testált;13 vagy akár említhetjük az 1904-ben végzett felmérés adatait is, mely szerint országos átlagban a lakosság 9,3%-a végrendelkezett.14 A VÉGRENDELKEZÉS MOTIVÁCIÓIRÓL Az első vizsgálandó kérdés tehát az: milyen okok tették lehetségessé ill. szükségessé, hogy a 17. századi győri polgárok ilyen magas arányban tegyenek írásbeli végrendeleteket? E kérdésre válaszolandó szólnom kell röviden a város ill. polgárainak korszakunkbeli jogi helyzetéről. 6 RÁCZ István 1983.7. 7 HORVÁTH József 1995., 1996. és 1997. 8 VILLÁNYI Szaniszló 1882. 9 Vö. pl.: TOMAJ Ferenc 1943. 84. 10 GRANASZTÓI György 1984. 230. 11 HÁZI Jenő 1930. és 1931. 12 SZENDE Katalin 2000. 2. 11 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1961. 10. 14 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1981. 728-730. 82 Acta Papensia II. (2002) 1-2.
