Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Varga J. János: Batthyány I. Ádám és az írásbeliség
Műhely németújvári, a rohonoszalonaki és a körmendi uradalmat érintő adattömeget őriz. A dominusz alattvalói: udvamépek, majorsági alkalmazottak, jobbágyok és katonák mindennapi életének, gondjainak, a földesúr és alárendeltjei viszonyának páratlan forrásai, amelyek a hétköznapok visszatérő nehézségeiről (elmaradt fizetésről, hiányzó lábbeliről, robotkönnyítésről, gabonasegélyről és katonai hatalmaskodásról) éppúgy tudósítanak, mint egyes családokat ért csapásokról (török rabságba esésről, megözvegyült asszonyok szolgálatra alkalmatlanná válásáról vagy tűzvész okozta elszegényedésről.) Ugyanakkor közeli tapasztalatot szerezhetünk a földesúr magatartásáról, alattvalóihoz fűződő viszonyáról, alkalmazott hangneméről: atyáskodó, tréfálkozó vagy éppen szigorúan kioktató tónusáról, amelyet a vele egyenrangúakkal folytatott levelezésben vagy hivatalos iratokban hiába is keresünk. Kiderül, hogy a földesúr nem jobbágyainak megnyomorításán munkálkodott, hanem ésszerűen, a lehetőség határain belül emberségesen bánt velük. Ha valóban nem tudták teljesíteni adó- vagy robotkötelezettségüket, akkor engedménnyel segítette őket, nehogy végképp tönkremenjenek. Könnyített az özvegyen maradt jobbágyasszony helyzetén is, hogy felnevelhesse gyermekét, aki majd szolgálni fogja őt. Meglepően sokat ismert közülük személyesen, és határozott véleményt alkotott róluk: tudta, hogy az egyik megalapozatlanul siránkozó és semmirekellő alak, ellenben a másik támogatásra érdemes, szorgalmas ember, aki átmenetileg került szorult helyzetbe.31 Mint a Hegyfaluban élő Nagy Balázs, akinek „... háza és mindene elégett, mely miatt nagy fogyatkozásban vagyon.” A károsult pénzbeli segítségért esedezett, s nem hiába, mert a dominusz elrendelte, hogy a „Körmendi kocsmáról adjanak neki forint 15.”32 Máskor bizonyos Bán György kért előlegképpen búzát, s hogy szolgája ne szenvedjen hiányt, Batthyány I. Ádám ekképpen utasította rohonc-szalonaki tiszttartóját: „Jobbágy Dániel uram, adasson ennek szolgálatjában búza, rozs cubulus 2.”33 Máskor elutasító határozat született, mint 1645. áprilisában, amikor a németújvári lovászok jelentették, hogy „... némelyek közülük mezítláb járnak , s az többinek is mind kiszakadt az lábokbéli, hetipénzekben penig Szent Iván napjátul fogvást csak egy pénzt sem láttak. Könyörögnek, hogy Nagyságod adna csizmát nékiek, és az hetipénzeket is rendelné meg Nagyságod.” A lovászok azonban nem az igaz úton jártak, mert uruk kiderítette, hogy „Csizmájokat megadták, a hetipénzeket is hasonlóképpen, az mint számot vetettének vélek az tiszttartóim Űjvárott.”3'1 Buncsics György kérésének olvastán pedig csak sajnálkozó mosoly jelenhetett meg a dominusz ajkán, miközben ezt írta: „Elkölt édes barátom az szénám, abrak[om] immár.”35 Olykor méltánytalanul szűkkeblűnek bizonyult Batthyány, mint 1646-ban, amikor Kersztúr falut elverte a jég és „döghalál” is sújtotta, ezért lakói adóelengedésért könyörögtek. A főúr azonban így válaszolt: „Az Isten látogatásáról ... nem tehetünk, s ha ennyi adósságban és költségben nem vol31 ZIMÁNYI 1998. 299-301. 32 MOL B. cs. lt. P 1322 Supplicationum merita 175/2. 33 MOL B. cs. lt. P 1322 Supplicationum merita 175/6. 34 MOL B. cs. lt. P 1322 Supplicationum merita 177/24. 35 MOL B. cs. lt. P 1322 Supplicationum merita 175/11. 66 Acta Papensia II. (2002) 1-2.
