Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Varga J. János: Batthyány I. Ádám és az írásbeliség
Műhely nánk, mi is cselekedhetnénk valamit, de így lévén állapotunk, nem látom annak módját.”36 A Batthyány-nagybirtok gazdasági iratainak első gyakorlati célú rendezése — a jelek szerint — a 16. század elejére nyúlik vissza. 1511-ből maradt fenn a család levéltárának legrégibb keltezésű lajstromfúzete, amelybe Batthyány I. Boldizsár okleveleinek tartalmi kivonatait (regesztáit) jegyezték be. Batthyány II. Ferenc idejében (fi 625) már rendezettek lehettek az urbáriumok, a dobrai uradalom 1541-1613 között keletkezett számadáskönyvei — jegyzéküket Scholtz Sebestyén dobrai tiszttartó készítette el — és más gazdasági természetű iratok, amelyeket a számtartó házakban őriztek „lajstromos almárium”-ban és „lajstromos polc”-okon. Az első nagyméretű, a Németújvárott, Rohoncon és Szalonakon őrzött missilis- és számadásanyagra kiterjedő levéltárrendezés Batthyány I. Ádám nevéhez fűződik. A páratlan gazdagságú, a korszak jeles személyiségei mellett vágvári tiszteknek, katonáknak, uradalmi alkalmazottaknak, kereskedőknek és jobbágyoknak a leveleit — több-kevesebb következetességgel — kronologikus s azon belül tematikus rendbe szedte. Így az időben elhúzódó, több személyhez vagy tárgyhoz kapcsolódó ügyek azonos csomóba kerültek, ahol a rájuk írt regeszták segítették az eligazodást. A gazdasági iratok rendezésekor is az év, a tárgy és az uradalom „összehangolása” okozta a nehézséget, ezért sorolta egy helyre az adott időszak gabona vagy bor számadásait tartalmazó németújvári, rohonci és szalonaki anyagot. Ádám grófot nem vezérelte a szakszerűség igénye, hiszen nem a távoli jövő kutatóira gondolt, hanem önmagára és utódaira, a levéltár használhatóságára. Erre utal az iratok csomóba helyezését és feliratozását követően a kikeresést megkönnyítő, a regesztákat tartalmazó jegyzéknek (elenchusnak) a készítése.37 A Batthyány-jószágkormányzat fejlett írásbelisége nagyszámú írástudó tisztségviselő jelenlétét feltételezi. Ám Tóth István Györgynek a nyugat-dunántúli alfabetizációra vonatkozó munkái, ha nem állítják is az ellenkezőjét, a nagy erőfeszítések árán formálódó modem ügyvitel periódusaként festik le a 17. századot. Nem alaptalanul. A szálkás hetüket vető, a németben valamennyire jártas, de a latinban kevésbé otthonos Batthyány 1. Ádám németújvári központjában mindössze 6-7 deák intézte a latin, a magyar és a német nyelvű levelezést az 1640-es években. Egy részük mindig a várban dolgozott, mások viszont elkísérték a dominuszt, ha országos vagy főkapitányi teendői elszólították. A kisebb uradalmi központokban is alkalmaztak írástudókat a gazdasági tisztségviselők mellett, mert többen közülük nagyobb értői voltak a szóbeli ügyintézésnek, mint az írásnak. Nemes Gerdákovics Mátyás körmendi tiszttartó, analfabéta létére aligha boldogult volna hivatalában, ha Batthyány I. Ádám nem rendel mellé 1637-ben „arra való számtartót” Szokoly Mihály személyében. Így is megesett egyszer szégyenszemre, hogy a deák távollétében más írástudó ember segítségére szorult. Maga vallotta meg urának — nyilván a deák tollával —, hogy midőn 16 17 16ZIMÁNYI 1998. 301. 17 IVÁNYI 1942-1945. 291—295., 297., ZIMÁNY1, 1962. 8—9. — A nagyobb szakmai jártasságot, elsősorban a latin nyelv alapos ismeretét igénylő középkori oklevelek rendezését Litomericzy László németújvári ferences barátra bízta a dunántúli főkapitány. A szerzetes 1650—1651-ben végezte el a munkát, regesztázva és lajstromozva, majd a németújvári vár „tárKáz"-ának falba épített szekrényeibe helyezve az okleveles anyagot. IVÁNYI 1942-1945. 300-306. Acta Papensla 11. (2002) 1-2. 67
