Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Dominkovits Péter: Az írásbeliség szerepe egy XVII. század eleji mezőváros (Szombathely) jogéletében
Műhely A városi magisztrátus előtt folytatott ügyek mellett ugyanakkor azt sem szabad feledni, hogy Szombathely mezőváros hegymesteri jegyzőkönyvei hasonló célból jöttek létre, mint a városi protokollumba bevezetett házfelvallások, protestációk. A dolog lényege: a hegybéli ingatlantulajdon hiteles, írásbeli rögzítése volt. A hegybéli jogszokások egy specialitása a tiltások megtételének rögzített időpontja volt. Ellentmondást csak Gyertyaszentelő Boldogasszony napján (február 2-án) lehetett tenni. Ez a rögzített időpont nem lokális jogszokás, hanem a térség elterjedt gyakorlata volt, így a Sopron vármegyei Csepregen is ezen a napon lehetett hegybéli örökséget tiltani.49 Ezt a városi bíró, illetve a magisztrátus előtt tett protestációval sem lehetett kikerülni, mert e fórum automatikusan visszautalta az esetet a hegymester „széke” elé. E tisztviselők előtt vizsgált időszakunk elején perek, illetve írásos dokumentumok vizsgálata is megtörtént. Ez utóbbi esett meg 1609. október 25-én a hegymester házánál, több hegybéli tisztségviselő jelenlétében, amikor is közösen megvizsgálták a Kados Balázs és Barbély István közötti egyezséglevelet.50 A fenti hegymesteri jegyzőkönyveket — ahogy arra már említés tétetett — ugyancsak az írnok vezette, ami miatt Farkas Ambrus deák, városi jegyző idejéből egyes bejegyzések a városi jegyzőkönyvbe kerültek be, illetve fennmaradtak duplikált perek is, melyek mindkét könyvsorozatba bekötésre kerültek. A hegymesteri jegyzőkönyvek folyamatos vezetése a tulajdonlás biztos, írott alapjának meglétét bizonyjtja. A bejegyzések szomszédolással történő térképre viteléből egy korabeli hegy- telekkönyv alakítható ki, mely esetében a folyamatosan vezetett felvallások az aktuális változások (az ingatlanforgalom) bemutatására is alkalmasak. *** A kutatás, forrásfeltárás folyamatossága, és emiatt az elnagyolt összegzés helyett álljon itt egy-két, a fenti adatok által „sugallt” reflexió, melyek a további munkálatokkal remélhetően megerősítést, finomítást nyernek. Szombathely mezőváros a XVII. század elején fejlett hivatali írásbeliséggel rendelkezett. Az 1604-1606 közötti időszakban a mezővárosi bíróság előtt kvalifikált, a joggyakorlatot kitűnően ismerő, országosan is magas funkciókra jutott ügyvédi kar képviselte a peres feleket (Kitonich, Szepsy, balogfalvi Siey). Mindez regionális és lokális szinten ugyancsak elmondható a következő évek meghatározó ügyvédjeire is (kisunyomi Szekeres Márton, Hollósy Sándor). A magisztrátus előtt folytatott örökségi, vagy adóssági perekben egymás mellett élt a szóbeli, tanúkkal, és a hiteles iratokkal történő bizonyítás. Ez óhatatlanul két, a szóbeli és az írásos kultúra szerves egymásmellettiségét érzékelteti, melynél 49 Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára, Csepreg nagyközség iratai, Csepreg város bírósági jegyzőkönyve, I. kötet, 22. p., 1636. november 5. Csepreg város jogszokásaiban az örökségi, birtoklási perek esetében Szombathelynél élesebben elkülönült az egyes művelési ágakra tulajdonlására vonatkozó tiltások időpontja, így az irtásföldeket Szent Gergely pápa napján, a rét örökségeket Szent Györgykor lehetett eltiltani. 50 SzhR 1. Nr. 448. Acta Papensia II (2002) 1-2. 55
