Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Dominkovits Péter: Az írásbeliség szerepe egy XVII. század eleji mezőváros (Szombathely) jogéletében
Műhely leg maga az ügyben érdekelt fél vagy felek —, hiteleshely, vagy egyházi személy, maga a magisztrátus mellett olykor a konkrét ügyben illetékes más mezőváros, esetleg Vas vármegye, vagy hasonlóképpen illetékessége miatt más vármegye tisztviselője (tisztviselői) is mint hivatalos hatóságok kiállíthattak magánfelek adóssági ügyében bizonyságleveleket. így Soós Mártonná adóssági perében ismert egy Egerváry Miklós, Zala vármegye szolgabírája által kiadott, megpecsételt bizonyságlevél.'*3 A szóbeli és az írásos kultúra egymásmellettisége és a két kommunikációs rendszer — szempontunkból bizonyítási eszköz — közötti speciális konfliktust mutatja Puskarit Mihály, Mészáros Miklós agilis elleni kereskedelmi tevékenységből származó adóssági pere. A valószínűsíthetően írástudatlan, de az írott szó jelentőségét jól ismerő Puskarit szerint amikor 1606-ban Kiskomáromba gabonát szállítottak, akkor közöttük valami pecsétes levél irattatott. De ez nem a szóbeli megállapodás szerint került írásba foglalásra, ezért ő már akkor nem akarta annak megpecsételését. Az alperes ezzel szemben határozottan állította: a pecsétes adóslevél Puskarit akaratával egyező, az ő kérésére lett kiállítva, és ezt az állítását — a magisztrátusi végzésnek megfelelően — tanúkkal is bizonyítani tudta.'*'* A szombathelyi adóssági pereknek kirajzolódik egy másik csoportja is. Gyakran szombathelyi megbízottal rendelkező bécsi kereskedők („nürnbergi árusok”, pl. Paul Fogéi, Jörg Long) rendszeresen egyes családoknál hagytak (pl. Forián, Németh) áruhitelt. Később összegszerűen nagyon pontos követelésekkel jelentkeznek a magisztrátus előtti adóssági perekben, tiltásokban — olykor a magisztrátus által végbevitt végrehajtásokba. Elképzelhetetlen, hogy a sorozatos és több személyt „párhuzamos” érintő kereskedelmi ügyekről a korban nem készültek volna — mára már elpusztult — feljegyzések, esetleg üzleti füzetek, könyvek. A VÁROSI MAGISZTRÁTUS MINT HITELESHELY — HÁZ ADÁS-VÉTEL FELVALLÁSOK A városi, mezővárosi magisztrátusok saját közigazgatási területükön a város polgárai, lakosai közötti ügyekben — ahogy erről fentebb már volt szó —, azaz saját hatáskörükben korlátozott mérvű hiteleshelyi tevékenységet is elláttak (adásvétel felvallások, ügyvédvallások, tiltások etc.)'*5 Ez hasonlóan a korabeli megye törvényszékekhez, közgyűlésekhez, eredményesebb fóruma volt a jogérvényesítésnek, mint az adott hiteleshelyen történő felvallás. Ez nemcsak a Werbőczy által is rögzített kompetencia-hierarchia miatt alakult így, hanem az iratképzők eltérő funkciórendszere miatt is; azaz a városi magisztrátus előtt felvalló nemcsak közhitelű iratot nyert, de jogosultságát helyben képviselhette is. A mezővárosok által kiállított okmányok közhitelű 43 44 45 43 SzhRI. Nr. 229. (1608. jún. 9.) 44 Szh R. II. Nr. 498. (1610. márc. 19.) 45 A XVII. század első felére - a praesidiummá válás előtti időszakra - a mezővárosi magisztrátus két legfontosabb funkcióját a település jeles kutatója, a Batthyány levéltár rendezője is így állapítja meg: „A város tanácsa elsőfokú törvényszék és hiteles hely a város polgáraival szemben és a város területén belül." IVÁNYI 1943. 82. 52 Acta Papensia II (2002) 1-2.