Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Dominkovits Péter: Az írásbeliség szerepe egy XVII. század eleji mezőváros (Szombathely) jogéletében
Műhely kiállításának egy meghatározó kellékéről, a communitas pecsétjéről és annak hatályáról a Hármaskönyv II. rész 13 címének 3 §-a is ír: „...a városoknak és mezővárosoknak is van a királyoktól és fejedelmektől nyert hiteles pecsétük, a melyeknek az előttük fenforgó és közöttük fölmerülő tényekre és dolgokra nézve teljes ereje van.”46 A mezőváros a legkülönbözőbb magánjogi esetekben adott ki polgárai és lakosai számára hiteles bizonyságlevelet. így pl. Duimovics Tamás szombathelyi bíró és a 12 fős esküdti kar 1606 júniusában Tapoczkayné számára „menedéklevelet” adott ki arról, hogy az asszony a néki átadott javakat (20 ft, ezüstpohár) hiánytalanul vissaadta.4? Ügyvédvallást viszonylag szerény számban, 1609., 1611 során egy-egy alkalommal regisztráltak. Örökségi ügyben végrendeletnek való ellentmondás az 1613. évben két esetben is megtörtént. A különféle eseti példák mellett Szombathely mezőváros bírája és magisztrátusa előtt a legtöbb felvallás örök — ritkábban zálog — jogon ház, házrész, ingatlan adásvétele, illetve ennek tiltása miatt történt. A ház adás-vétel helyi jogszokását legteljesebben 1613. szeptemberében a Fodor Jakab és néhai Fodor Miklós leánya, Erzsébet leányági örököseinek Szabó Miklós elleni perében mondja ki az alperes fél ügyvédje. Az árvák a sorompóval leválasztott külvárosban, a Karicsában fekvő azon házöröküket keresték, amelyet korábban is, és a perfelvételkor is két részre osztottan birtokoltak, de annak egy részét Ágh Farkasné, Zsófia asszony az örökösökkel nem törődve Szabó Miklósnak elidegenítette. Az alperes ügyvédje egyrészt a Hármaskönyv III. rész, 14-15. címében előírt tiltási, elévülési időre hivatkozott, másrészt a város élő jogszokását hozta fel; aki ugyanis e mezővárosban házat ad és vesz, annak háromszor kell pecsétes levelet kérnie az egész tanács előtt. Minthogy az alperes fél ezet megcselekedte, a város a megpecsételt okiratot kiadta, és ő mindezek után hosszabb ideje a háztulajdon békés birtokában van, azért a felperes fél keresetét nem fogadja el.48 A fennmaradt jegyzőkönyvek szerint a jogszokás és a gyakorlat között azért lehetett némi eltérés. 1606-1614 között 79 esetben tettek a bíró (vagy képviselője) és a magisztrátus előtt ház adásvételéről készült felvallást. Ugyanakkor az esetek csupán 45,6 %-ban (36 alkalommal) kérték először a házról, az adásvételről szóló okiratot, a többi esetben valószínű megelégedtek azzal, hogy a jogügylet a város közhitelű iratanyagában, a jegyzőkönyvek sorában leírásra került. Az előző arány töredéke a kétszeri okirat kérés: 10-12 alkalom (14-15 %), míg teljesen elenyésző a háromszori kérés rögzítése: 1 alkalom (1,3 %). Azaz: a fennmaradt jegyzőkönyvek a statútumoknál rugalmasabbnak mutatják egy nagy horderejű, konkrét vagyonjogi esetben az aktuális gyakorlatot. 46 WERBŐCZY 1897. 246-247. 47 SzhRI. Nr. 25. (1606. jún. 10.) 48 SzKR. II. Nt. 788. (1613. szept. 20.) A felperes fél allegatiojában elutasította az alperes érvelését, és ezt azzal indokolta, ők korábban mind Hetésy, mind Vaszari, mind pedig Kenézy uram bíróságában ellentmondással éltek. Acta Papensia II (2002) 1-2. 53
