Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Dominkovits Péter: Az írásbeliség szerepe egy XVII. század eleji mezőváros (Szombathely) jogéletében
Műhely delkezésre, és gyakran a kölcsönügylet is négyszemközt történt, azért a bírák itt is a Hármaskönyvben rögzített szabályozást követték, a felperes esküdjön meg a követelésére, avagy tizenötöd napra harmad-harmad magával mindkét peres fél tegye le az esküt. Török István szolgálója, Szabó Miklós a Szabó András elleni adóssági perében a felperes szolgáló szerint ő a háború kezdete előtt — azaz Némethy Gergely támadását megelőzően — egy 20 ft-ot érő tarisznyában 38 ft-ot adott az alperesnek, amelyeket most visszakövetel. Az alperes fél tanult ügyvédje az alábbi indoklással utasította vissza a keresetet: a pénzkölcsönzésnek két alapvető módja van. A pénz leszámolásával vagy valakihez mint hű kézhez (ad fidelem manus) adja az összeget bizonyos számú tanúk előtt, vagy pedig írásban reversalist kell adni az átadás-átvételről. De tudomása szerint semmi nem így történt, tehát rajta a felperes semmit sem kereshet. Egyébként meg mutassa fel a mondott reversalist. Az ítélkező uraim differenciáltabban kezelték a kérdést, és alaki problémákra hivatkozva nem utasították el gyors ütemben a felperest. Az ügy kimenetelét alperesre bízták: az a következő törvényszéken harmadmagával esküdjön meg arra; a felperes követelése az ő saját pénzével együtt a háborús időkben elveszett.“*0 Szabó András és ügyvédje támadásként ható védekezése a helyi társadalmi gyakorlatban cseppet sem szokatlan dolgot követelt: valamely írásos nyugta, kötelezvény, szerződés bemutatását. Barbély István felesége, Harchy Ilona és Harchy Pál adóssági perében hasonlóan biztos fordulattal védte magát az alperes, de érvelése nem esett egybe a realitással. Harchy Pál és ügyvédje szerint ha Magyarországon valaki adósságot perel annak követelését vagy pecsétes levéllel, vagy pedig a szerződéskötéskor jelen lévő tanúk bizonyításával kell igazolnia, de ilyenekkel a felperes nem rendelkezik. Ezért csak akkor hajlandó fizetni, ha Harchy Ilona keresetére meg- esküszik. Az asszonynak nem kellett magára vennie a súlyos bizonyítást módot, mert a magisztrátusnak egy alperes kézírásával írt kötelező levelet mutatott be, amely szerint ő a felperesnek több ízban adósa maradt, úgymint 114 ft-tal, majd 36 ft-tal, továbbá 3 arannyal, 25 köböl zabbal, 2 köböl rozzsal. Bár ezt követően az alperes határozottan állította: ő a fenti adósságot már megfizette, a magisztrátus a magánokirat megvizsgálása után megállapította, az a „memoriale” egyértelműen Harchy kezétől származik. Ezért az alperes 15-öd napra akár írásos bizonyítékkal, akár tanúkkal igazolja, hogy ő a fent részletezett adósságot már megadta.“11 Szele Mihály, Borbély János özvegye elleni adóssági perében nem egy simplex, az adós fél által saját kézírással írott irattal bizonyított, hanem egy olyan meg nem nevezett kiadótól számlázó irattal, amin az asszony férjének pecsétje és aláírása is rajta volt, és amelyben ő 109 ft-os adósságát elismerte.“12 Az ismeretlen kiadási helyet azért is hangsúlyozni kell, mert az fölöttébb sok helyről származhatott, a városi jegyző, világi írástudók — eset* SzhR I. Nr. 48. 1606. nov. 24/25. 41 SzhR 1. Nr. 151. (1608. jan. 11.) Ugyanakkor a késői olvasó számára egyszerűnek tűnő esetek sem biztos, hogy simplex módon zárultak le, a perjog és a jó ügyvéd révén a vesztes helyzetben lévő fél is célját elérhette, vő. uo. Nr. 185. (1608. márc. 18.), ill. Nr. 186. 42 SzhR I. Nr. 154. (1608. jan. 18.) Acta Papensia II (2002) 1-2. 51
