Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Szemle - Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában
Szemle vallási törvények előírásaiból fakadt. A zsidó vallás ugyanis mind a gyásszal, mind a jótékonykodással kapcsolatban szigorú szabályokat állít fel a felekezet tagjai részére. Lényegében ezen előírások következetes betartását biztosították számukra a felekezeti alapon szerveződő temetkezési, betegsegélyező és szegény- gyámolító (stb.) egyletek. Feladatuk tehát elsőrendűen az ősi hagyományok megőrzése és nem a polgári értékek elsajátítása volt. Nem véletlen, hogy a dualizmus korában a hazai zsidóságot megosztó nagy belső ellentét éppen az évezredes tradíciók, a változtathatatlan szertartások hívei és a szokásokat, életvezetési szabályokat a kor igényeihez (azaz a polgárosodás folyamatához és a liberalizmus elvárásaihoz) igazító közösségek tagjai között húzódott. A küzdelem mind a székesfehérvári, mind a baranyai zsidó egyleti életben nyomokat hagyott. Gergely Anna írása végén röviden felvillant egy további jellegzetességet: a székesfehérvári zsidó egyletek vezetőségét tanulmányozva azt állapítja meg, hogy a családi összefonódások révén valójában egy szűk rokoni kör tartotta kezében az irányítást hosszú évtizedeken át, amely még inkább erősítette ezen egyesületek zártságát. Mindössze az az egy kritikai észrevételünk van a tanulmánnyal kapcsolatban, hogy a szerző a szövegben több történész gondolatmenetét, megállapításait is úgy veszi át, hogy a munkáikra való hivatkozást kifelejti a lábjegyzetekből. A konferenciakötet záró fejezetében a magánélet egyes jelenségeit vizsgáló elemzéseket találunk. Roman Holec tanulmányában a dualizmus kori felsőmagyarországi városok szlovák polgárságának lakáskultúrájával igyekszik megismertetni az olvasót. írása egy ma még meglehetősen feltáratlan témát tárgyal, ám megállapításai a legtöbb esetben az általánosságok szintjén mozognak. Munkájából sajnos nem derül ki, hogy itt olvasható rövid összefoglalás mögött valójában milyen mélységű empirikus kutatások is állnak. A polgári magánélet világa iránt érdeklődők Szikra Éva tanulmánya segítségével nyomon követhetik a dunántúli polgárság kertkultúrájának alakulását és a régió kertépítészetének fejlődését a 19. században. Jávor Kata előadása révén pedig bepillanthatnak a nevezetes pécsi Zsolnay család életvitelébe. A szerző Zsolnay Vilmos három gyermekének neveltetését, életfelfogását és életmódbeli szokásait elemezte (Jávor az e témában született kutatási eredményeit a konferenciát követően, 2000-ben önálló kötetben tette közzé.) Végül a könyv utolsó írása egy izgalmas módszertani kísérlet terepe. Tóth G. Péter igényes tanulmányában Francsics Károly veszprémi borbélymester lelkivilágát és az őt körülvevő környezetet tárja fel. Munkájának legfontosabb forrása Francsics nagyrészt még ma is kiadatlan hat kötetes naplója, amelyet már más kutatók is igyekeztek hasznosítani. (Elsősorban Vörös Károly és Hudi József írásaira gondolunk. Utóbbi történész témába vágó elemzései sajnálatos módon nem kerültek bele a cikk jegyzetanyagába). A szerző mindenekelőtt arra keresi a választ, hogy a látszólag sikeres iparosmester az 1860-as évektől kezdve miért érzi egyre nyugtalanabbul magát, miért kínozzák időről időre visszatérően gyötrő álmok. Tóth nem elégszik meg az eddig ismert történészi magyarázatokkal, hanem további mentalitásbeli, lélektani okokra gyanakszik Francsics boldogta288 Acta Papensia II (2002) 3-4.
