Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Újraolvasó - Kiss István: A pápai céhek életéből
Újraolvasó II. Roppant érdekesek és tanulságosak az egyes céheknek artikulusai, szabályai. Az ember igazán lelki gyönyörűséggel olvassa őket, mert mindegyikből igazi vallásosság, Isten- és felebaráti szeretet sugárzik felénk. Erkölcsi szempontból valóságos jámbor társulatok voltak az egyes céhek, ahol ápolták az erényt és irtották a bűnt. Kivétel nélkül mind Istennel kezdik szabályzataikat.16 Csak az egykor oly híres csapócéhet (szűrposztókészítők) hozom fel például az 1662. évből. így kezdi szabályzatát: „Mint minden dolognak feje az isteni tisztelet, melyen kívül aki jár, nagy ostorát s átkát várhatja Isten ő szent Felségének magára. Kívánjuk, hogy kicsinytől fogva nagyig, valaki ezen céhuünkbe akar lenni s ennek erejével élni, az igazi római artya- szentegyházat profitiálván (vallván) ezen hitben is éljen előtte, viselvén az isteni félelmet sub poena confiscationis omnium bonorum (összes javaknak elkobzási terhe alatt).” (1662. f: 6. n: 8.) Rendszerint ki volt mondva az is, hogy céhbe csak katolikus vehető fel. Abban az időben azonban, midőn Pápát is reformálták, a céhek is sokat szenvedtek, és ezek is protestánsokká váltak legnagyobbrészt. De azért még ekkor is iparkodtak a céh katolikus jellegét megtartani,17 és az újra katolikus irányú 1741- esztendőből a pápai borbélycéh, mely szintén kimondotta, hogy csak katolikus lehet a céh tagja, így panaszkodik földesurának: „E mesteremberek legnagyobb része kálvinista, erőszakkal beálltak s a pontokat megváltoztatták. Onnét van, mert az atyamester is kálvinista, s csak egy katolikus mester van közöttük. Robics Ferenc céhünkben sok confusust (zavart) okoz, ha ennek a zászlócsinálást előhoztuk, őkegyelme nemhogy ebben az ő buzgósá- gát megmutatta volna, hanem inkább kihurrogatván bennünket ezt mondotta: Minek a zászló?18 Én ugyan annak a nyelét sohasem fogom vinni.” Ugyanazon évből keltezett másik levelében pedig így panaszkodik: „Mind a szűcs, mind a csapó, s egyéb céhekben ennek előtte kálvinista emberek voltak, de mivel azok az artikulusok tenora ellen léptek be a céhbe. Excellenciád által mind eltiltattak, úgyhogy most az egész céhek mind tiszta katolikus emberekből állanak. Mindezek iránt továbbra is alázatosan instálunk Excellenciád kegyes színe előtt, nem egyébtől indíttatván, hanem az egy igaz üdvözölendő katholika hitnek buzgóságától, hogy így valamint más céhekből, úgy a mi céhünkből is gyomláltassék ki az eretnekség. így lészen nagy jó kegyelmes urunk, hogy a hitezésnek formulája igazán megtartassák úgy, amint hamesterek az újjászervezett társulások legitimitását a céhlevelek megrősíttetésével és pecsétek újravéseté- sével érték el. 16 Ezek az általánosnak tekinthető formulák a város rekatolizációja után kerültek a céhlevelek élére. Ez nem jelenti azt, hogy a protestáns céhek ne ügyeltek volna tagjaik erkölcsi és hitéletére. Az 1660-as évek után újra egy céhlevél-megújítási láz futott végig a városon, sok iparos egyesület demonstrálni akarta, működése érdekében, lojalitását a katolikus vallással és az új földesúrral szemben. 17 Ismereteim szerint erre nem volt példa. Sajnos Kiss István nem idézi a konkrét okleveles adatot, amiből ezt a következtetést levonta. 18 Több céhzászló maradt fenn a XIX. századból a Szent István Plébániatemplom (Nagytemplom) gyűjteményében, amelyek jelenleg a Gróf Eszterházy Károly Kastély- és Tájmúzeuban vannak letétben. Megkezdődött az elhasználódott zászlók restaurálása, a tervek szerint a felépítésre kerülő új kiállításon is helyet kapnak ezek a fontos művelődés- és ipartörténeti emlékek. 260 Acta Papensla II (2002) 3-4.