Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)

3-4. szám - Újraolvasó - Kiss István: A pápai céhek életéből

Újraolvasó II. Roppant érdekesek és tanulságosak az egyes céheknek artikulusai, szabályai. Az em­ber igazán lelki gyönyörűséggel olvassa őket, mert mindegyikből igazi vallásosság, Isten- és felebaráti szeretet sugárzik felénk. Erkölcsi szempontból valóságos jámbor társulatok voltak az egyes céhek, ahol ápolták az erényt és irtották a bűnt. Kivétel nélkül mind Istennel kezdik szabályzataikat.16 Csak az egykor oly híres csapócéhet (szűrposztókészítők) hozom fel például az 1662. évből. így kezdi szabály­zatát: „Mint minden dolognak feje az isteni tisztelet, melyen kívül aki jár, nagy osto­rát s átkát várhatja Isten ő szent Felségének magára. Kívánjuk, hogy kicsinytől fogva nagyig, valaki ezen céhuünkbe akar lenni s ennek erejével élni, az igazi római artya- szentegyházat profitiálván (vallván) ezen hitben is éljen előtte, viselvén az isteni félelmet sub poena confiscationis omnium bonorum (összes javaknak elkobzási terhe alatt).” (1662. f: 6. n: 8.) Rendszerint ki volt mondva az is, hogy céhbe csak katolikus vehető fel. Abban az időben azonban, midőn Pápát is reformálták, a céhek is sokat szenvedtek, és ezek is protestánsokká váltak legnagyobbrészt. De azért még ekkor is iparkodtak a céh kato­likus jellegét megtartani,17 és az újra katolikus irányú 1741- esztendőből a pápai bor­bélycéh, mely szintén kimondotta, hogy csak katolikus lehet a céh tagja, így panasz­kodik földesurának: „E mesteremberek legnagyobb része kálvinista, erőszakkal beáll­tak s a pontokat megváltoztatták. Onnét van, mert az atyamester is kálvinista, s csak egy katolikus mester van közöttük. Robics Ferenc céhünkben sok confusust (zavart) okoz, ha ennek a zászlócsinálást előhoztuk, őkegyelme nemhogy ebben az ő buzgósá- gát megmutatta volna, hanem inkább kihurrogatván bennünket ezt mondotta: Mi­nek a zászló?18 Én ugyan annak a nyelét sohasem fogom vinni.” Ugyanazon évből keltezett másik levelében pedig így panaszkodik: „Mind a szűcs, mind a csapó, s egyéb céhekben ennek előtte kálvinista emberek voltak, de mivel azok az artikulusok tenora ellen léptek be a céhbe. Excellenciád által mind eltiltattak, úgyhogy most az egész céhek mind tiszta katolikus emberekből állanak. Mindezek iránt továbbra is alázatosan instálunk Excellenciád kegyes színe előtt, nem egyébtől indíttatván, ha­nem az egy igaz üdvözölendő katholika hitnek buzgóságától, hogy így valamint más céhekből, úgy a mi céhünkből is gyomláltassék ki az eretnekség. így lészen nagy jó kegyelmes urunk, hogy a hitezésnek formulája igazán megtartassák úgy, amint ha­mesterek az újjászervezett társulások legitimitását a céhlevelek megrősíttetésével és pecsétek újravéseté- sével érték el. 16 Ezek az általánosnak tekinthető formulák a város rekatolizációja után kerültek a céhlevelek élére. Ez nem jelenti azt, hogy a protestáns céhek ne ügyeltek volna tagjaik erkölcsi és hitéletére. Az 1660-as évek után újra egy céhlevél-megújítási láz futott végig a városon, sok iparos egyesület demonstrálni akarta, működése érdekében, lojalitását a katolikus vallással és az új földesúrral szemben. 17 Ismereteim szerint erre nem volt példa. Sajnos Kiss István nem idézi a konkrét okleveles adatot, amiből ezt a következtetést levonta. 18 Több céhzászló maradt fenn a XIX. századból a Szent István Plébániatemplom (Nagytemplom) gyűj­teményében, amelyek jelenleg a Gróf Eszterházy Károly Kastély- és Tájmúzeuban vannak letétben. Megkezdődött az elhasználódott zászlók restaurálása, a tervek szerint a felépítésre kerülő új kiállításon is helyet kapnak ezek a fontos művelődés- és ipartörténeti emlékek. 260 Acta Papensla II (2002) 3-4.

Next

/
Thumbnails
Contents