Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Újraolvasó - Kiss István: A pápai céhek életéből
ÚJRAOLVASÓ zánknak törvénye parancsolja, mert ezt is a kálvinisták vitiálták (megrontották), s a boldogságos Szüzet, mind a többi szenteket kihagyták, holott minden mai céhek is a dekretális formulát szentül megtartják. így lészen tovább, hogy az offertóriumra, publika processiókra (nyilvános kömmenetek) zászló alatt: istenesen megjelennének, amint több céhek, artikulusuk szerint megjelennek, mi pedig a kálvinisták hatalmassága miatt kénytelenek ezektől elmaradni.” Elénk világot vet e két levél a céhek vallásbeli viszonyaira a protestantizmus korában. III. Nagyon ügyeltek a céhek arra, hogy tagjaik a misén és prédikáción megjelenjenek, és gyónásukat elvégezzék. Különösen szigorúan büntették pedig azt, aki az Úmapi körmenetről hiányzott. Minden céhbelinek ott kellett lenni saját zászlója alatt a körme- neten, ez alól csak a súlyos betegség menthette fel. De nemcsak vallásos dolgaik végzésére fordítottak oly nagy gondot, hanem az egyes tagoknak erkölcsi viseletére is. Nem lehetett akkor hallani olyan káromkodást, mint sajnos, napjainkban még az éretlen gyerkőcök részéről is. 1662-ben pl. a károrn- kodók ellen ilyen artikulust: (szabályt) hoztak: „A boldogságos szeplőtelen Szűz Mária, Istennek szent anyja, avagy más mennyei szentek ellen senki legkisebb tiszteletlen szót se merészeljen mondani, mert valakik olyanok találtatnak lenni, nemcsak mindeneket confiscáltatjuk (elkoboztatjuk), de mint afféle káromkodókat, érdemes büntetés alá vesszük.” (1662. f: 6. n: 8.) Még a kisebb szitkozódást is szigorúan büntették. „Ha valaki a leikével szitkozódik — mondja egy másik pont —, jó bizonyság alatt, annak büntetése 4 frt.” Szép összeg abban az időben! Aki meghallja és meg nem mondja, annak is büntetése 4 frt., a céhmester, ha elmondja 8 frt., mivelhogy ő viseli az egész céhet és tanítja.” (1508. f: 6. n: 2.) Még a luincfutozást is büntették, annyira vigyáztak, hogy a céhbeliek semmi goromba szót ki ne ejtsenek. Erre vonatkozólag így szól artikulusuk: „Hogyha valamely embertársunk egyike másikat okkal vagy ámbár ok nélkül meghuncfutulja, ki vétkesnek találtatik, 4 frt. büntetése, hogyha pediglen vagy gazda legényét, vagy legénye gazdáját pörben vagy hertelen haragban egymást huncfutulják, hasonló mód szerint megbüritetődik, ha pediglen külső mesterember cselekszi, ki vétkesnek találtatik, büntetődik 2 írtra, mely büntetés az céh ládájában tétessék exceptive militaris tiszteken kívül. (1757. f: 6. n: 7.) De egyéb bűnöktől is szigorúan óvták a céh tagjait. Céhszabályuk ezt mondja: „Ha valamely mesterségünket itten nálunk gyakorolni akaró legény, vagy akár- ininémű idejének állapotában legyen, ha gyilkosságban, lopásban, paráznaságban, avagy egyéb rút, céhünket dehonestáló (becstelenítő) és megrútító vétkekben találtatik, mesterségünk szerint való hatalommal az ilyetént az céh társaságába hé nem fogadjuk, mivel az céh efféléktől tisztának akar látszani és lenni.” (1637. f: 6. n: 4.) A fodrászoknál pedig ilyen artikulust lehet olvasni 1750-ből: „Ha a borbélylegény vizesperselyűnek, azaz lopónak találtatik lenni, féltárs-pohárra büntetődik, és valahol Acta Papensia II (2002) 3-4. 261
