Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Újraolvasó - Kiss István: A pápai céhek életéből
Újraolvasó kötő, festő, kalapos, késes, puskaműves céhek, összesen 34 céh.5 Hogyha csak céh volt 34, pedig bizonyára ennél is több lehetett, elképzelhetjük, mennyi mesterember dolgozott Pápán! így pl. 1788. évben szűcs 40, 1734'ben mészáros 20, csapómester körülbelül 30 volt. Nem csoda ezután, ha egyes céhekbe olyan nehezen lehetett abban az időben bejutni, különösen idegennek. Érthető volt a pápai szűcsök panasza, midőn valami Kolonics János győri német szűcsmester itt akart letelepedni 1788. évben. Minden követ megmozgattak, egymás után küldötték a kegyelmes gróf úr gazdatisztjéhez az instanciákat, hogy ne engedje letelepedni. Kérésüket ezzel támogatták: 1. Pápán a szűcsök már amúgy is negyvenen vannak, alig élhetnek. 2. Ha az idegenekkel még többre szaporodunk, minden bizonnyal a mi céhünkbe hasonlóképpen bejövő gyermekeink6 átka alá esünk, mert az ilyetén sok idegenek miatt nem élhetnek, hanem velünk együtt a felséges királyi aerarium (kincstár) nagy kárával koldusbotra jutunk. 3. Az itt lakó Purger Zsebe Jánosnak fia a minapában az ő tanult német kalapos mesterségének itt pápán leendő folytatására engedelemért esedezvén, ezen szókkal utasíttatott el, hogy itt Pápán különben is már 7 kalaposok lévén, ha még Zsebe János kalapos is béjönni fog, nem élhetnek. Márpedig a magisztrátusnak illendőbb 10 vagy 13 adózókat megtartani, mintsem a koldusok számát százakig szaporítani. (1788. f: 15. n: 10.)7 Annál inkább is kérik ők, hogy úgyis túl sokan lévén, a győri szűcs le ne telepedhessék. Kérésük nem teljesíttetett, mert a pápai bíró azon megokolással, hogy itt úgyis csak egy német szűcs van, a remeke is más, levelei is rendben vannak, kárt nekik nem okozhat, megengedi letelepedését. Érdekes volna arra a kérdésre is megfelelni, melyik időben alakultak itt meg Pápán a céhek? Azt hiszem, a molnárok céhe lehetett itt egyike a legrégebbieknek. Legalább a 13. századtól kezdve igen sűrűén fordulnak elő okleveleinkben a Tapolca vizén épült malmok, pedig ahol malom van, molnárnak is kell lenni, ezek pedig hamarosan tömörülhettek céhekbe.8 Egyik-másik céh keletkezéséről azonban egész biztos adattal szolgálhatok. Pl. a pápai szabók 400 éves múltra tekinthetnek vissza, büszkék lehetnek rá, hogy az 1510. esztendőben kapták Zápolya Jánostól, Pápa akkori birtokosától céhszabályzatukat,9 melyet 1538. évben Enyingi Török Bálint, Pápa város földesura megerősített, (f: 28. n: 476.) 5 Az 1734. április 9-én kelt pápai plébániai javadalomösszeírás csak 21 céket említ, a szerző a mesterségeket tévesen azonosítja a céhekkel. Az összeírást közli: KISS István: A pápai plébánia története. Veszprém, 1908. (2., reprint kiad.: Pápa, 1996.) 195—196. (H. J.) 6 A szülő után azonos mesterséget választó gyermeket különféle kedvezmények illették meg, ka apjával azonos foglalkozásban lépett céhbe. Ugyanilyen kedvezmények illették meg az iparos lányát, özvegyét feleségül vevő azonos mesterséget űző legényt is, ha mesterré kívánt lenni. 7 A hivatkozás az évszám mellett a pápai — egykori ■— Esterházy-uradalom levéltárának köteg- és iratszámát adja meg. Jelenlegi ismereteink szerint az alább, a szerző által is említett szabók céhe volt az első pápai céhszervezet. A molnároknak csak a XVII. század elejéről ismert a szerveződése. Ezt megelőzően nyilván volt céhszervezetük, de ennek írott vagy tárgyi emléke nem maradt fenn. 9 Pontosabban Szapolyai János megengedte, hogy céhet alkothassanak, de a céhszabályokat az oklevél nem említi és nem sorolja elő. 258 Acta Papensia II (2002) 3-4.
