Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Forrásközlés - Hermann István, Ifj. : A karthauziak Pápán
Forrásközlés megjegyzést tette: „Az elenchus [ahonnan Reizner a karthauziakra vonatkozó adató- kát vette] megjegyzi, hogy a cisterciek háza is a »hosszú utczában« a közterhek viselésétől mentes, anélkül, hogy erre nézve a jegyzőkönyvben valami feljegyzés előfordulna (...); pedig a cisterciták háza nem azonos azzal, a melyre a karthausiak Zápolyaitól a mentességet megnyerték."9 Sajnos Reizner szűkszavú feljegyzéséből nem derül ki, hogy a két szerzetesrend háza kérdésében mi alapján foglalt állást.10 A fentiek alapján nem tűnik megnyugtatónak Haris Andrea azonosítása, és továbbra is kérdéses a karthauziak házbirtoklásának mikéntje a XVI. századi Pápán. Ezeknek a problémáknak a megoldásához szeretnék az alábbiakban közreadott források segítségével hozzájárulni.11 A karthauziak mint háztulajdonosok megjelenését a városban 1520 körűire lehet tenni. Az ingatlan megvételének pontos időpontja nem ismert, de ebben az évben kaptak kiváltságokat a házukra Szapolyai István nádor özvegyétől, Hedvig tescheni hercegnőtől (2), valamint II. Lajos magyar királytól (1) és feltehetően Szapolyai István fiaitól, Szapolyai Jánostól és Györgytől is (3).12 13 14 15 A szerzetesek választásában, miszerint Pápán vásárolnak ingatlant, bizonyára szerepet játszott a Szapolyai családhoz fűződő kapcsolatuk. A Szapolyai birtokok közelében lévő karthauzi kolostorok szerzetesei (Menedékkő, Lechnic, Lövőid) bőkezű támogatókra leltek a szomszédos arisztokrata család tagjaiban. A XVI. század elejétől vannak adatok Hedvig hercegnő és néhai férje adományairól, amelyeket a menedékkői kolostornak nyújtottak.13 14 15 Hasonlóképpen közeli kapcsolat lehetett a lövöldi szerzetesek és a Pápán gyakorta tartózkodó nádor, Szapolyai István között is. Erre utal az a tény, hogy 1499-ben Pápán történt végrendelkezésekor káplánjai mellett jelen volt két obszerváns ferences szerzetes, nyilván a pápai rendházból, és egy karthauzi barát, névszerint Mihály is, aki feltehetően a közeli lövöldi kolostor szerzetese volt.1“1 Az alább közölt forrásokból pedig arról szerezhetünk tudomást, hogy Hedvig hercegnő a lövöldi kolostort is támogatta, mégpedig egy Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolna felépíttetésével a kolostor temploma mellett (1, 3).15 A szerzetesek tehát egy őket jelentősen támogató 9 REIZNER 1893. 608. 10 Véleményem szerint már az sem egyértelmű, hogy Reizner feljegyzésének utolsó félmondata még mindig a jegyzőkönyvből vett (szabad) idézet, vagy a szerző saját véleménye. 11 A közreadott forrásokra külön nem hivatkozom, csupán az egyes regesztákra utalok a főszövegben zárójelbe tett számukkal. 2 Bár a közölt források közül időrendben az első II. Lajosé (1520), és csak azt követi Hedvig hercegnő (1520) és a Szapolyai testvérek (1521) kiváltságlevele, de a király már utal a Szapolyaiak által biztosított kedvezményekre. Ennek, az uralkodóénál korábbi Szapolyai-féle kiváltságolásnak az írásos nyomát őrizheti — amennyiben nem elírásról van szó — Reizner János regesztája Szapolyai János kiváltságleveléről, amelynek dátuma Reizner, illetve az Esterházyak pápai levéltárának elenchusa szerint 1520 volt. REIZNER 1893. 608. 13 DEDEK Crescens Lajos: A karthauziak Magyarországon. Bp., 1889. 183-185. 14 A végrendelet kiadása WAGNER, Carolus: Analecta Scepusi sacri et profani, pars I. Vienna?, 1773. 148—151., hivatkozott rész 149. 15 Az oklevelek közléseivel egybevágnak a Városiődön, a plébániatemplom (az egykori kolostortemplom) mellett folytatott régészeti feltárások eredményei is. Az 1990-es évek derekán végzett ásatás során felszínre kerültek a templomtól délre egy, a káptalan teremhez később hozzáépített kápolna maradványai. Az ásatást végző régészek megállapítása szerint a későgótikus, feltehetően hálóboltozatos kápolnát a XV. század végén építették. CSENGEL Péter—GERE László: Előzetes jelentés a városlődi karthauzi kolostor kutatásáról = Műemlékvédelmi Szemle, 1996/1. 53-84. (A kápolnára vonatkozó részek 66—67.) 234 Acta Papensia II (2002) 3-4
