Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Forrásközlés - Hermann István, Ifj. : A karthauziak Pápán
Forrásközlés arisztokrata család általuk is jól ismert birtokán, egy birtokközpontként jelentős szerepet játszó mezővárosban16 határozták el ingatlan vásárlását.17 Vajon milyen céllal vásárolták a szerzetesek pápai házukat? A karthauzi rend esetében egyértelműen ki lehet zárni a városban való megtelepedés szándékát. Ez a szerzetesrend szigorú szabályaival nem fér össze.18 A házvásárlást minden bizonnyal befektetésnek képzelhetjük el. A ház kiadásából befolyó jövedelem kiegészítette a kolostor birtokaiból származó bevételeket. Eme állításunk alátámasztására a kiváltságleveleket hívjuk segítségül, amelyek közül a II. Lajos-féle és a Szapolyai testvéreké is kiemeli a ház bérlőinek (inquilini domus) mentességét a város urai által kirótt adók alól. A kiváltságlevelek tanúsága szerint a karthauziak és a királynál szószólójuk, Szapolyai János már előre gondolt a ház esetleges kiadására, vagy olyan általános gyakorlat fogalmazódott meg a kiváltságlevelekben, ami természetesnek tekinti bérlők fogadását.19 A kiváltságleveleken kívül későbbi, a XVII. század végéről származó pápai példát is fel lehet hozni a ház kiadásának gyakorlata mellett. A győri jezsuita kollégium 1671-ben vásárolt házat Pápán.20 1688 és 1727 között fennmaradt a kollégium bevételeinek részletes jegyzéke, amelyben 1688 és 1715 között nagyjából félévente ismételten megjelenik a pápai házból származó jövedelem. A nagy eltéréseket mutató összegek 7-8 forinttól 60 forintig terjednek, a legtöbb alkalommal 20 és 30 forint körül mozognak.21 Annak bemutatására, hogy a pápai házból befolyó jövedelem aránya hogy alakult a negyed évszázad alatt a kollégium összes jövedelméhez, illetve a hasonló típusú (cenzusból szánnazó) jövedelmekhez képest, jelen tanulmány nem ad lehetőséget, de a számok önmagukban is igazolják, hogy a ház bérbeadásából származó bevétel nem volt elhanyagolható. Ugyanezzel számolhatunk a XVI. század elején is, tehát a lövöldi szerzetesek házvásárlásában bizonyára szerepet játszottak anyagi megfontolások is. Másfajta befektetésre is gondolhatunk azonban, ha erről az ingatlanszerzésről beszélünk. Legyen elég itt visszautalni mindarra, amit a (lövöldi) karthauziaknak a Szapolyaiakhoz fűződő kapcsolatáról mondtunk. Sok előnnyel 16 A korabeli városra, valamint a Szapolyaiakkal való kapcsolatára lásd KUBINYI András: A középkori Pápa = Tanulmányok Pápa város történetéből a kezdetektől 1970-ig. Főszerk. Kubinyi András. Pápa, 1994. 75—124.; ENGEL Pál: Uradalomszervezés a Dunántúlon a XIV—XV. században = Tanulmányok Pápa város történetéből 2. Szerk. Hermann István. Pápa, 1996. 21-30. és SOLYMOS1 László: Adatok Pápa város középkori történetéhez = Uo. 31-53. 12 A vásárlást ismételten hangsúlyoznunk kell, mert ezt bizonyítja az alább közölt források szóhasználata. Ezzel ellentétben Szapolyai János 1520-as telekadományáról beszél Haris Andrea az 1735-ös telekkönyv szóhasználatát követve. Valószínűleg a kiváltságok adományozása mosódott egybe az utókor szemében a telekével. HARIS 1998. 367. 283. jegyzet. 18 A karthauzi rend szabályaira és életmódjára röviden: Magyar katolikus lexikon VI. Szerk. Diós István. Bp., 2001. 253-254. 19 A korabeli városi adóösszeírásokban országszerte bőségesen találunk példákat az egyes házakban bérlők jelenlétére. Kifejezetten befektetésként értelmezhetjük a több házzal rendelkező személyek házbirtoklásait. Középkori példákat találhatunk Pozsony XV. századi adókönyveinek egyébként más szempontú vizsgálatában KOVÁTS Ferenc: Városi adózás a középkorban Pozsony szab. kir. város levéltárának anyaga nyomán. Pozsony, 1900. 20 HARIS 1998. 349. N. 12. 21 [A győri jezsuita kollégium bevételeinek jegyzőkönyve 1688-1727] Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár, cím és jelzet nélkül (régi jelzete: Vötösberényi plébánia I. K. II.) Acta Papensia II (2002) 3-4. 235
