Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Műhely - Kis-Halas Judit: „Amikor gyógyítok, angyalok jelennek meg a szemem előtt”
Műhely Valószínűsítem, hogy a „kezelések” alatt már megfogalmazódott Erzsikében a gondolat: ő maga is képes lehet a gyógyításra, a tudomány megszerzésére, hiszen — mint már említettem — önmagát céltudatos egyéniségként jellemezte. A tudományhoz jutásról szóló történetében a visnyei öntő maga jelöli ki Erzsikét utódául, egy rejtelmes utalással, amely csak a későbbi események fényében nyeri el jelentését. O mindig is mondta, hogy nagyon sok ember járt őhozzá. És hogy valamikor majd ad ő nekem valamit ajándékba, amiről én mindig őrá fogok gondolni. És amikor meghalt, akkor rosszul lettem, és akkor azután egy jó ideig még nem viaszoltam. [...] Addig, ameddig egy ugyanolyan férfi ide nem jött, mint amilyen ő volt.[...] És akkor őt mikor megviaszoltam, attul fogva ... csiná'tam. [... ] Attól csinálom is, attól fogva. És akkor a viasz szerint meglátom, hogy kinek milyen átka van, ki csinálta, hova, mire tette rá. És azok ... azok az emberek azt meg is találják. Hát, jó dolog... egyrészt. Erzsiké egy másik beszélgetés során úgy emlékezett vissza, hogy első öntése alatt maga a visnyei öntő jelent meg egy hatalmas szélviharban és ő „súgta” neki, hogyan kell leolvasnia a viaszfigurákat. Mindkét verzióban nyomon követhetők a javasok hoz, illetve az öntőkhöz kapcsolódó helyi hiedelmek: a betegség révén történő tudományszerzés, a tudomány átvétele a javas/önlő halálakor, a javas szélben való közlekedése15. Csak a felsorolás szintjén említem meg azokat a további helyi hiedelem-motívumokat, amelyek Erzsiké javas/öntő identitásának komponensei: 1. Előre látja a hozzá érkezőket, ismeri szándékaikat:16 [Gy: Volt már olyan, hogy megálmodta, hogy valaki jön magához? Vagy megérezte, hogy valaki valamit nagyon... ] Én ezt mindig megérzem, ha valaki ide fog jönni. Meg azt is megérzem, hogy rosszindulattal jön ő ide, vagy jóindulattal. De, ha én valakire rágondolok, látom magam előtt az arcát, az biztos, hogy az másnap, vagy harmadnap megjelenik. Tehát én azér' látom anmk a valakinek az arcát magam előtt, mert ő már vágyik idejönni. És akkor valaki gondol arra, hogy na most elmegyek az Erzsikéhez, elmegyek, és nem és nem tud idejönni. És akkor van olyan, aki először telefonál, és akkor, hoppsza, sitty-sutty ha így sikerül neki fuvar, minden, és akkor már itt is van. Tehát, ez így működik. 15 A betegség következtében, illetve a másik mágikus specialistától, annak bálákkor történő tudományszerzés hiedelme nem kizárólag a javasokhoz és az öntőkhöz, hanem valamennyi „tudománnyal”, vagyis természetfeletti képességekkel rendelkező személyhez is kapcsolódik. Itt inkább helyi hiedelemkészletben való kontinuus és egyúttal látens jelenlétük és a fenti módon való újra-aktivizálásuk szempontjából bírnak különös fontossággal. Ugyanez érvényes a szélben/forgószélben való utazás/megjelenés esetében is. Néhány adat a tudományszerzés fenti módozataira: a töröcskei (Zselic, Somogy m.) öntőasszonyok a családon belül anyáról-leányra, illetve anyósról-menyre örökítették át az öntőimát, amit az „örökös” csak az átadó halála után tudott hatásosan alkalmazni: ERDÉLYI Zs. i. m. 1976. 136-137., saját gyűjtés 2001.; a töröcskei öntőasszony úgy tudja, hogy a visnyei jós a nevelt fiára hagyta halálakor a tudományát, saját gyűjtés, Töröcske, 2001; a sellyei (Ormánság, Baranya m.) öntőasszonyra is az anyjáról szállt a tudomány annak halálakor, ZENTAI T. i. m. 1983. 134. A forgószélben megjelenő javasról lásd: ZENTAIT.i. m. 1983. 136-137. 16 ZENTAI T. i. m. 1983. 142. (549. szöveg), 143. (554. szöveg), 148. (573. szöveg) 224 Acta Papensia II (2002) 3-4.
