Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Műhely - Kis-Halas Judit: „Amikor gyógyítok, angyalok jelennek meg a szemem előtt”
MŰI IM Y volna. Hát meg vannak olyasmik, hogy rengeteg rendőrségi ügyekbe keverednek, lopnak. Szabályosan kikapcsol az agyuk ezeknek az embereknek. Ilyen. Sok mindenki ilyen van. [Gy: Es ezt rontás okozhatja/] Igen. Igeit. Es olyan is van rontással, hogy sokszor éri őket baleset, sünien. Akkor megvan az, hogy mi az a tárgy, amit megrontottak. Van, akinek a kocsiját, van, akinek moloiját, van, akinek Liba nyomát. Hát ezt ugye, hogy milyen jonnába' csinálják, eztet ők nagyon jól tudják. Nagyon étik ezt a dógot. A boszorkányság hiedelemrendszere14 tehát látensen létező, de még mindig érvényes refemciakeretként magyarázatot nyújtott Erzsikének először betegsége értelmezéséhez, később pedig specialista-identitásának megfogalmazásához is. A két mágikus tradíció közti átmenetet a pécsi kártyajós személye jelenti: ő küldte Erzsikét a töröcskei öntőasszonyhoz, mert betegsége mögött rontást gyanított. A már említett „gyógykezelések” során Erzsiké kialakított a társadalmilag elfogadott, intézményesített mellett egy, a boszorkányság keretei között működő alternatív betegség- magyarázatot: a megrontást. Hát nem csak én foglalkozok [viaszöntéssel]. Görcsönybe’ is foglalkoznak viaszolással, de ők más Jonnába1 csinálják. |Gy: Teljesen másféleképpen?] Teljesen más dolog. Teljesen más, mint amit én csinálok. Én ezt így láttam, így tanutam, így örököltem, és ezt én így is akarom csinálni, mert ezt tudom, hogy ez csakis így a jó. Tehál legelőször engem is így csináltak meg, és én azt tudom, hogy én attól meggyógyultam. S azt is tudom, hogy akiket én elvállalok, hogy meggyógyítom, azokat meg is gyógyítom. Most van olyan, aki idejön, hogy na most én gyógyítsam meg ölet, vegyem le róla ezt a betegséget, mert ő biztos, hogy rontásos. Na de ez nem biztos, hogy úgy van. Tehát amikor én megnézem a kártyából, akkor én megmondom neki, hogy most ő igazi beteg, vagy rontásos beteg, vagy mind a kettő, vagy pedig csak igazi betegsége van, de ha megviaszolnám, annyit segítenék rajta, hogy enyhébb lenne neki a betegsége. Tehát ezt csak így lehet. Én nem csinálok olyasmit, hogy na most valaki idejön és akkor én nagy beteg vagyok, és alckor Erzsiké adok én magának ötezret, vagy tízezret, gyógyítson meg engemet, és utána meg azér1 gyönne énhozzám vissza, hogy én becsaptam. Hát itt még ilyen nem tölt ént. És nem is szeretném. Nem is szeretném. Tehát ez egy olyan dolog, hogyha nagyon beteg, megmondom: nézze, magának van egy hivatalos betegsége, egy kicsit enyhíteni tudok a betegségén, de teljesen meggyógyítani én se tudom, mert ez egy igazi baj már, ezt itt már nincsen mit segíteni. Az Isten se. [...] Orvosokhoz küldöm, igen. Van olyan, aki jár is már közbe cnvoshoz, és nem gyógyul, nem gyógyul, és akkor eljön hozzám. Igen, tehát ide is eljön. Járnak énhozzám. Példáid jártak orvosok, jának pszichológusok. Itt ilyen kommandósoktul kezdve a bírósági ügyészekig itt mindenki [megfordult]. 14 A boszorkányok/rontók egymáshoz való viszonyulásáról lásd: ZENTAI T. i. m. 1983. 148. A zselici Somogyszentpálról (Somogy m.) 1967-ben gyűjtött hiedelemmondában a jósasszony megönti a beteget, majd tanácsot ad neki az éjjeli lovas alakjában megjelenő, nyomó boszorkány további behatolásának megakadályozásához. (Néphit Archívum). További zselici adatok: VELZENBACH István gyűjtése, Cserénfa, (Somogy megye) 1971. Kézirat a Somogy Megyei Könyvtár Helytörténeti Gyűjteményében. Acta Papensia II (2002) 3-4. 223
