Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Műhely - Kis-Halas Judit: „Amikor gyógyítok, angyalok jelennek meg a szemem előtt”
Műhely 2. NÉPI MÁGIA: RONTOK ÉS GYÓGYÍTÓK Erzsiké életében meghatározó szerepet játszott a már említett, idegi eredetű betegsége[...] Hát igen, az olyan volt például az első betegségem, a rontásos betegségem az olyan volt, hogy esténként ért el. És mindig olyan valami, amikor megvacsoráztam, minthogy- lm epilepdás lennék. És akkor kénytelen voltam lefeküdni, éreztem má', hogy rosszul vagyok. Lefeküdtem, és egy öt percig tartott ez a valami, de akkor aztán se beszélni, semmit nem tudtam. Az olyan volt, hogy csak feküdtem, feküdtem, sírtam. Hiába kérdezték, mi a bajom, nem tudtam válaszolni. Mindenről tttdtam, ami körülöttem volt, csak nem tudtam válaszolni, I...] Az orvosok azt mondták, hogy idegi alapon történik. Tehát, hogy ideges vagyok, és akkor nem tudok dolgozni. Csak ütem, ütem. S akkor ööö nem volt kedvem semmit se csinálni. Akkor adtak rengeteg nyugtátokat, akkor még az betetőzött, mert a nyugtató az még rátett arra, hogy én lelki beteg voltam, vagy ilyen rontásos beteg. És akkor ez sajnos nem tudtam belőle kilábalni. Még jobban lenyomott a nyugtató. Rengeteg ööö Szedukszeneket szedtem, és ez nagyon, még jobban lenyomatott engem. [... J És akkor, mikor megviaszoltak, akkor abbahagytam. Ekkor került kapcsolatba a mágikus hagyományok egy következő rétegével: a népi mágia helyi hiedelemrendszereivel. Feltételezem, s a területről származó hiedelemadatok is igazolják, hogy Erzsiké előtt nem lehetett teljességgel ismeretlen a rontás, illetve a boszorkányság, mint az egyéni krízishelyzetekben alkalmazható potenciális csapásmagyarázó elv.13 (Gy: Korábban említette, hogy ön tudja, hogyan szokták az embereket megrontani.] Na, hát azt, hogy hogy csinálják, hogy se, azt én nem is tudom, de nem is nagyon szeretném tudni. Legyen elég az csak, ha azt látom meg, hogy mi az a dolog, amire megcsiná'ták. Kiért én úgy tudom oldani az átkokat. Tehát annyira belebonyolódni soha nem bonyolódtam bele, hogy ők ezt hogy csinálják, ezeket a rontásokat. Erről az egy dologról beszélni se szeretnék, mert az az igazság, hogy öö ... a rontásos dolog azt csak ők tudják, hogy milyen rossz imádságokat, meg mit hogyan csiná'nak. [Gy: Én se arra lennék kíváncsi, hanem hogy általában. Hogy mondjuk, mondjuk, maga mit tud erről egyáltalán?] Azt tudom róla, hogy csinálják. Mondom, ezeket, hogy sok betegség legyen, ne legyen munkahelyük. Tehát tulajdonképpen szakadásokat csiná'nak. Ami azt jelenti, hogy szakadás a házasságtól, a munkától, a családtól, tehát akár a gyerekeinktől. Hogy sok gyerek van, hogy nagyon jó sora van otthon, és csak egyszenien váratlanul eltávoznak, vagy elmennek. Ezeket mind ilyen rontási dologgal készítik. Aki addig mondjuk nem volt olyan típusú, hogy mehetnékje 15 15 „A boszorkányság fogalmának szociálantropológiai értelmezése szerint ez az embert ért csapásokat magyarázó ideológia és a közösségi konfliktusokat szabályozó intézmény, amely a kora újkori európai falusi társadalmakban a rontó—sértett-boszorkányazonosító és gyógyító kapcsolathálózatában működött. Az ideológia —- a boszorkányság hiedelemrendszere — értelmében a csapások emberi károkozótól, a »közösségen belüli ellenségtől« erednek, akiről feltételezik, hogy természetfeletti képességei révén ártani tud az embernek és gazdaságának, meg tudja őket »rontani«.’’ POCS Éva: Élők és holtak, látók és boszorkányok. Mediátori rendszerek a kora újkor forrásaiban. Bp., 1997. 10-11. Ezt érvényesnek tartom azzal a módosítással, hogy esetünkben nem annyira a közösségi konfliktusok kezelésére, mint inkább az individuális krízishelyzetek megoldásához veszik igénybe a boszorkányság ideológiáját. 222 Acta Papensia II (2002) 3-4.
