Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Sz. Kristóf Ildikó: A számoktól a (jogi) szövegekig: alfabétizációtörténet, olvasástörténet vagy kommunikációtörténet
Műhely tatás hétköznapi gyakorlatában — vagy Otrokocsi Fóris említett munkájában — megragadható kommunikációs formák megtalálhatók továbbá egyes Magyarországon használt demonológiai tárgyú munkákban is. Nógrádi Mátyás puritán püspök 1650-ben Debrecenben kiadott Lelki Próbakő című traktátusa például a hozzácsatolt Az ördögi praktikáról mint kellyen ítélni embernek című kis értekezésében az ördöggel kötött paktumnak ugyancsak négy lehetséges formáját különböztette meg: a per verbum (szóban), per scripturam (írásban), per usum signorum (bizonyos jelek által), valamint különféle mágikus cselekedetek (például per nodorum superstitiones) által megköthető sátáni szerződéseket35. A lutheránus lipcsei jogász, Benedict Carpzov által 1635-ben kiadott, majd a magyar — mind katolikus, mind protestáns — igazságszolgáltatásban a 17. század végétől használt Forma processus judicii criminalis seu Praxis criminalis című büntetőjogi kézikönyv 60., az ördögi mágia formáit taglaló fejezete szintén egy hasonló modellben gondolkodott. Az ördöggel kötött szerződés Carpzov szerint is egyaránt ölthette verbum, scriptura, signum, illetve bizonyos mágikus cselekedetek formáját36. Ami mindebből a kultúrtörténész vizsgálati módszereit illetően általános tanulságul szolgálhat, az meglátásom szerint a következő. Ahelyett, hogy megpróbálnánk mintegy darabjaira tömi, s az egyes összetevőket a többitől elkülönítve, különféle kétpólusú modellekbe erőltetni (vagy éppen számokba és százalékokba „fojtani”) a kommunikációs formáknak ezt az együttes használati módját, éppenséggel a maga komplexitásában kellene megragadnunk, értékelnünk és magyaráznunk azt. Valamiféle plasztikusabb, szintetikusabb megközelítésre volna szükségünk, hogy értelmezni tudjuk ezeket a sűrített, összefolyó, egymásba kapcsolódó kulturális „cselekvésmódokat”: kommunikációs formákat, valamint azok jogi és társadalmi kontextusait egyaránt és mindösszesen. A Roger Chartier vezette új olvasástörténeti irányzat a maga részéről egy ilyen lehetőséget kínál — ami természetesen csak egy a sok közül. Modellem másik aspektusa időbeli, s a változás jelenségét kapcsolja — jól-rosszul — a tipológiához. Ez a hosszú távú trend úgy tűnik, két egymással ellentétes folyamatból áll. Az egyik az a — nagyjában-egészében ismert, részleteiben azonban talán nem eléggé kutatott — folyamat, amelynek sajátos ritmusában a kora újkori lokális hatalmak — városi, megyei, falusi törvényhatóságok — lassacskán mintegy kiemelik az írásbeliséget a rendelkezésre álló kommunikációs repertoárból és elsőrendű jogi hitelesítő, bizonyító faktorrá igyekeznek megtenni azt. A 16., 17. és 18. századi helyhatósági rendeletekben fellelhető roppant nagy számú ilyen értelmű előírás, valamint a polgári perek anyaga arról További példák: KRISTÓF Ildikó: How to Make a (Legal) Pact... és KLANICZAY Gábor-KRISTÓF Ildikó: Ecritures saintes... Ld. még 1995-ben megjelent tanulmányomat, jóllehet abban az ördöggel kötött szövetségnek még csak a verbális (szóbeli és írásbeli) formáival foglalkoztam. KRISTÓF Ildikó: ‘Istenes könyvek — ördöngös könyvek'... különösen 70-79. Frazon Zsófia újabb kutatásai megerősítik feltételezésemet, miszerint az ördöggel kötött szerződés kora újkori képzetének kommunikációs szempontból nemigen létezett valamiféle kizárólagosnak vagy sztereotipnek tekinthető formája. A boszorkányvallomások egyaránt beszélnek a szó (istentagadás, ima), a tárgyak és jelek (pecsét, pénz), valamint — jóval kisebb számban — az írás (írott paktum) által létrejött egyezségről. FRAZON Zsófia: Az ördög alakja és az ördögszövetség motívuma a magyarországi boszorkányperekben és a hiedelemmondákban (Összehasonlító szövegelemzés). In: Démonikus és szakrális világok határán. Mentalitástörténeti tanulmányok Pócs Éva 60. születésnapjára. (Szerk. Benedek Katalin és Csonka—Takács Eszter). Bp., 1999. 205—229. ’5 NÓGRÁDI Mátyás: Lelki Próbakő. Debrecen: 1651. 176—179. (RMKI. 845.) 56 Forma processus judicii criminalis seu Praxis Criminalis. Nagyszombat, 1687. 31. (RMK II. 1621. Acta Papensia II (2002) 1-2. 17
