Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Benda Gyula: Írni tudás és iskola
Műhely nosoknak 27 százaléka tudott írni, esetükben azonban a vagyonosabbaknál az arány magasabb. A zsidó kereskedők és iparosoknál a legmagasabb az ímitudás (52 %).‘l A fizetett adó nagyságával mért vagyon nagysága befolyásolja az ímitudást, a több adót fizetők között nagyobb a nevüket sajátkezűleg aláírók aránya. A területi különbségeknél megállapítja, hogy a főutcán lakók, akik egyben több adót is fizetnek, nagyobb arányban írástudók, mint a város széli (Cigánygyep, Pap utca, Bolha utca) földművesek és szegényebb kézművesek. Az éles különbség a centrum és periféria között figyelhető meg, a a közbenső részek átmenetet képeznek.4 5 Eredményeit két ponton tudjuk meghaladni. Egyrészt a keszthelyi végrendeletek elemzésével megvizsgálhatjuk a végrendelkezők ímitudását. Másrészt a mezővárosi elöljáróság tagjainak, a bíráknak és esküdteknek íráskészségét elemezzük. Keszthelyen a mezővárosban, a Polgárvárosnak nevezett jobbágyfaluban és a szőlőhegyi népességnél háromszázegy végrendelet maradt fent. A keszthelyi végrendeletek száma és a végrendelkező neme szerinti megoszlásuk 1740-1849 év férfi női együtt végrendelet 1740-1789 22 17 38 1790-1809 45 31 76 1810-1819 35 42 77 1830-1849 53 57 110 Összesen 155 147 301 A háromszáznyi testamentumból 8 esetben egy személynek két végrendelete maradt fenn, tehát az utolsó rendelést hátrahagyó személyek száma csak csak 293. A végrendeletek száma az utolsó húsz évben jelentősen megnő. A végrendelkező személyek közel fele özvegy nő. A másfélszáz nő közül mindössze ketten írták alá nevüket: Menyhárd Katalin (1830) és Kupi Katalin (1848). Menyhárd Katalin halász családból származik, férje Juraskovics Mihály csizmadia volt. Esetében nem tudjuk, hogy mi emelte ki műveltségében a többi női sorstársa közül. Kupi Katalin (Hegedűs György özvegye) kocsmárosné volt, családja a 18. század óta rendszeres kocsmabérlő. A kocsmárosné már az 1710-es évek óta felbukkanó női szerep, nyilvánvalóan a számadás és adminisztráció szükségessé tette az írás ismeretét. Férfiak esetében azt figyelhetjük meg, hogy az 1810 előtt végrendelkezettek között alig néhányan írták alá nevüket, a kis esetszám miatt nem sokat mond, hogy az aláírások aránya 5 százalék körüli. 1810 után azonban 40, illetve 33 százalékra ugrik 4 KIRÁLY Ferenc 1990. 166-170. s U. o. 168. Acta Papensia II (2002) 1-2. 175
