Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Barna Gábor: A történelmi emlékezet megszerkesztése: helyi identitás- és mítoszteremtés
Műhely vén Titulált Radits Istvány Uram Egy feze Pálinkát hozatván áldomásnak62, egyenlő képen meg kezdteték innya63, azon közben Radits Istvány Uram parancsollya, hogy jőjön Nótárius64, és Contrahállyanak65, midőn pedig a Contractus íráshoz fogna a Notarius, parancsollya Radits Istvány Ur, hogy igy ird a Contractust: Hogy ezen alkunk, és egyességünk, meg másolhatatlanul, Örökössen, még a maradékunknális állandó Lészen. Ezen Czikkelyt halván a Tisztartó, fel ugrott, és protestált, hogy ő nem örökössen Contratált, hanem csak három Esztendeig, melyre Radits Istvány Ur felelt, hacsak három esztendeig (3. oldal) adod, tarcs magadnak, édes Tisztartó Ur, el indultak azért minnyájan és hoszas fáradozások után, ismét visza mentek magok Lakta fölgyökben Jász Apátira. Volt az utanis Sokszor egymás között beszélgetések, hogy valamellyik Pusztát, az mellyeket már meg visgáltak. Szállyák meg, de semmiképen egy más között meg nem egyezhettek, hanem, majd három esztendő66 rajtok el folyván, törtint, hogy Radits Istvány Ur Jász Mihály Telkire, a Vizi Malomban67 menvén. több véle Lévő Társaival, akkoris az. Lakó hely választás felől beszélgettek, halván Szavokat bizonyos Öreg Koldus68, hozájok járul, és így kezdi Szavainak folyamattyát. Hallom édes fiaim, hogy némely némelly Pusztákot emlegettek, hogy meg kívánnátok Szállani, lássatok mit Cselekesztek, de Én Ugyan meg öregettem, Sok Helyeket ifjúságomtól fogvást öszve jártam, de meg vallom édes fiaim, hogy sehol jobb Lakó Helynek való talánosábban használt pénznem, amellyel a kunszentmártoni jegyzőkönyvekben és számadásokban is találkozunk, rhénes vagy rhénus forint néven), vagy 2 és két ötöd magyar ezüst forinttal volt egyenértékű (Bán 1980. 734.); a természetbeni szolgáltatások közül 1 icze (icce) az kb. 0,9 liternek felelt meg, 2 icce kb. 1,8 liter, az egy napi juhfejés után járó 3 icce vaj a teljes tejős juhnyáj utáni járandóság lehetett (BÁN 1980. 964.); a 3 darab akós hordóval mért sózott hal mennyisége már több volt, i akó — 64 budai icce, azaz kb. 58 liter (BÁN 1980. 964.) 67 Áldomás = szimbolikus jogi aktus, amely megpecsételi az adásvétel tényét. 63 Palatalizáció, amely még a XX. eleji századi kunszentmártoni nyelvjárásban is ismert volt. 64 Nótárius = jegyző. ü:> Contrahál, contrahállyanak = szerződést kössönek 66 „...majd három esztendő rajtok el folyván...” Ha a „Megszálló levél” dátumából (1719) következtetünk vissza, akkor mindezek az eddig leírt események, ez a hosszú, új lakóhelyet kereső első út nagy valószínűséggel l 716 őszén (vagy legkésőbb 1717 tavaszán) zajlott. Ebből a valószínűsíthető évszámból válik érthetővé, hogy Radios István korábban miért említhette lakatlannak Tiszabőt. Bizonyára az 1716-ban odaérkező nagyobb telepes hullám előtt járhattak a helyszínen. (Vö: 12. és 15. jegyzet!) Fontos a visszaemlékezésnek az az utalása, hogy a jelzett években sem adták fel a kitelepülés tervét. Ez a körülmény, s több más adat is, egyfajta bizonytalanságot tükröz a letelepülés, a „megszállás” pontos idejét illetően. Valószínűleg a „Megszálló levél" 1719. évi dátuma sokkal inkább egy hosszabb, egy-két éves időszak lezárása lehetett, mintsem egy egyszeri esemény időpontja. (Vö: DÓSA-SZABÓ 1936. 38-41.) 67 Jász Mihály Telek = Jásztelek község. A XV-XVI. századtól említik okleveles források. Lakossága mindvégig folyamatosnak mondható. (SZABÓ-SZABÓ 1980. 388.) A Mihályrelki Pethe Péter már 1484-es végrendeletében emliti a Tárná folyón lévő vízimalmát. Ez a malom nagyobb környéket látott el. A korai XVIII. századi vízrajzi felvételek alapján látható, hogy Tarnabod és Mihályrelek között 6 malom található. Jászapátinak, Jászkisérnek és Jászladánynak nem volt malma ekkor. (NEMES 1981. 50, 58.) így válik érthetővé, hogy miért jártak az apátiak őrletni Mihálytelkére, s miért ment Radies István is ide. <>Ä Abban az időben, de egészen a XX. század elejéig a vándor koldusoknak nagyon fontos szerepe volt a hírek közvetítésében, továbbadásában. Ezért is hallgatnak a nagyidejű öreg koldusra, aki Kunszentmárton pusztát ajánlja nekik. A koldusokról lásd: GUNDA 1972.; MOLNÁR kézirat. Acta Papensia II. (2002) 1-2. 153
