Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Barna Gábor: A történelmi emlékezet megszerkesztése: helyi identitás- és mítoszteremtés
Műhely Pusztát nem láttam, mint túl a Körözs Vízin Szent Márton nevezetű Kún Puszta69 légyen, ha valahova akartok Lakni menni, azon Pusztát el ne hagyatok, azon Öreg Embernek Szép Szavain meg nyúgodván, már többenis egyes akarattal az el jövetelre magokat ajálván, Kún Sz. Mártony Pusztájának Szemléléssire meg indűltak, és Öcsödnél a Körözs Vízin által jővén, meg Szállottak, bizonyos öcsödi Sülye Mihály70 igen embersiges Embernél, Kiis mind magokat, mind Jószágokat jól tartván, egészen le rajzolta elöttök Kún Sz. Mártonnak minden határjait71, és 69 Szent Márton nevezetű Kún Puszta = Kunszentmárton. A város történetéről ebben a rövid jegyzetben nem kívánok még vázlatosan sem szólni. A XVI-XVII. század folyamán a török háborúk, a hódoltság kíméletlen viszonyai, a függetlenségi harcok — utoljára a Thököly-felkelés — következtében Kunszentmárton több ízben elpusztult, de újra is éledt. Az 1682-re bizonyosan újratelepülő Kunszentmárton lakosainak még a nevét is ismerjük: „Sz. Martonyi Emberekk nevei Nagy István, Nagy Benke, Gálfy Benke, Tatár Gergely, Varga Pál, Tatár Bálint, Pólya Marczy, Nagy Kőrincz, Jenei féle (?), Súlyé Mihály, Szilágyi András, Tott János, Makk Tott János, Keresztes András, Ufer (vagy Afer) Mátyás, Nagy Mihók, Demjén András, Szallay Mihály, Keresztes Tamás, Ujj Ferke, Keresztes István, Turij-Kiss Péter, Bagoly Ferencz. Ezek laktanak annak előtte való időben Sz. Martony circa annum 1677. et 1780. et ultra.” (Idézi DOSA- SZABÖ 1936. 29. az egykori kunszentmártoni levéltár Fase. 32. no. 2. hivatkozással.) Benedek Gyula szerint Kunszentmárton a XVII-XVIII. század fordulóján sem volt egészen lakatlan. Kutatásai szerint már 1699-től kezdve vonzza a betelepülőket. A jövevények első nagyobb hullámát 1699 és 1720 között regisztrálja, akik szerinte majdnem kizárólag Nógrád megyéből jöttek. 1699-ből megemlíti Sigó Andrást Nagydaróczról, 1703-ban Lados Istvánt Endrefalváról, 1712-ben Öze Ferencet Baglyasaljáról, Gecse Pált Kazárról. Tóth György és Tóth János 1717-ben érkezett Nyitráról (Nyitra m.), 1719-ben Plalabányi György Sávolyról (Nógrád m.), Telek István pedig Kelecsenyből (Nógrád m.) települt Kunszentmártonba. Benedek Gyula szerint a települők második hulláma a Külső-Szolnok megyei Tiszabőről és Nagykörűből jött Kunszentmártonba. (Tiszabőről lásd 12. jegyzet!) Nagykörűből említi Kis (?) János, Sári András, Tóth István, Sári Gergely, Kis Mihály, Baik (?) Márton, illetőleg a Heves megyei Adácsról Nagy Pál nevét. (BENEDEK 1971. 128.) Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a jászsági betelepülőkre Benedek Gyula egyáltalán nem utal, jóllehet azok is az általa vizsgált időszakban költöztek Kunszentmártonba, s lettek annak mindmáig meghatározó népessége. E hallgatás okát nem tudom, Benedek Gyula egyáltalán nem utal rá. 70 Radics István visszaemlékezése itt nem utal az útvonalra, amelyen megérkeztek Kunszentmártonba. Két útvonalat feltételezhetünk: 1. Jászapáti—Jászalsószentgyörgy-Újszász-Zagyvarékas-Szolnok-Varsány (a mai Rákóczifalva) -Mesterszállás—Öcsöd-Kunszentmárton; illetőleg 2. Jászapáti-Tiszasüly-Tiszaroff- Tiszabő—Fegyvernek-Kuncsorba-Mesterszállás-Öcsöd-Kunszentmárton. Mindkét útvonal ismert volt már Radics Istvánék előtt az előző, három évvel korábbi honkereső kőrútjuk révén. Kunszentmártonba érkezésük előtt megszálltak Öcsödön egy Sülye Mihály nevű „igen embersiges Embernél”. A történeti források véletlen egybeesése lehetővé teszi, hogy ennek a Sülye Mihálynek életét, sorsát néhány ponton megismerjük. A 25. jegyzetben röviden már utaltam Öcsöd századforduló körüli életére, s 1714-es megtelepülésére. Békés megye 1720-as összeírásában Öcsödnél találkozunk Sülye Mihály nevével (EMBER 1977. 144.), 1719-1720-ben tehát biztosan itt élt. Ezt megelőzően azonban valószínűleg Polgár lakója volt, onnan 1717-ben költözhetett Öcsödre, akkor, amikor Polgár elveszítette hajdú kiváltságait, s lakói a jobbágyi függőség és a katolikus vallásra való áttérés elől több megyébe szétszóródtak. A polgári hajdúkról 1720-ban Heves és Szabolcs vármegye összeírást készíttetett. A Szabolcs megyei összeírás Öcsödöt is megemlíti, ahol Sülye Mihály és Sülye János egykori polgári lakos élt a conscriptio idején. (NYAKAS é. n. 12.) A kunszentmártoni „Megszálló levél”, Békés megye illetőleg Szabolcs megye 1720-as összeírása között meglévő egy-két év különbség azt sejteti, hogy nagy valószínűséggel ugyanarról a személyről van szó. 71 Az öcsödi Sülye Mihály honnan ismerte olyan jól? Azalatt a két-három év alatt ismerte meg, amely Polgárról Öcsödre kerülése után eltelt? Elképzelhető, hiszen általános gyakorlat szerint a puszta települések határát a környező községek valamilyen módon használták. A bérlethez, de a használat bármilyen formájához is nyilván ismerni kellett a használatba vett puszta határait. Egy körülmény azonban további megfontolásra késztet. A bevezetőben és a 47. jegyzetben röviden utaltam Kunszentmárton 1680 körül 154 Acta Papensia II (2002) 1-2.
