Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Séra Bálint–Szalánszki Edit: Falra hányt ördög
Műhely Ha tehát biztosnak tekinthetjük a protestánsok ördöghitét, fontos forrásnak kell tekintenünk minden olyan adatot, amely alapján eldönthetnénk, hogy egyes konkrét vélekedések követik-e a kor dogmatikáját, vagy nem, hiszen ez utóbbi azt jelentheti, hogy mindenképpen valamilyen világi hittel, vagyis mondhatjuk, hogy hiedelemmel van dolgunk. Szerencsére rendelkezünk ilyen forrással! Samorjai János 1636-os rendtartásáról van szó, amelyből mindenesetre nyilvánvaló már, hogy alig van eltérés a motívumok és a megengedett ördöghit között. E kis kitérő után térjünk vissza a rendszerezés problematikájához! Eddig csupán érintőlegesen foglalkoztunk azzal a szükségszerűséggel, hogy az egyes nyers találatokat egy-egy motívum alá kell sorolni, valamint hogy a motívumokból konstruálódó nagyobb motívumtípusokat meg kell nevezni, tájékozódásul. Kezdjük azzal, ami talán a legfontosabb: összesen 18 motívumot találtunk, amelyek nem bibliai eredetűek. A több ezer oldalnyi elolvasott szöveghez képest talán csekély számúnak tűnhet ez a felfejtett 18 motívum, s épp emiatt szükséges visszautalnunk dolgozatunk elejére: a prédikációkban jelenlévő motívumok e csekély számát az indokolhatja, hogy az igehirdetési elmélet továbbra sem „puhul", szigorúan dogmatikus marad, s hogy a prédikáció műfaji szabályozottsága továbbra sem enyhül. Induljunk az ötdögszövelség inotí- vumtípustól! A Luther által létrehozott új, ördöggel szövetséget kötő varázsló-kép és Faust alakja csupán Melanchthon tanítványánál, Lercheimer-nél kapcsolódott össze, amikor a wittenbergi diák ördögszövetség történetét és Faust ördögi mágiáját egy történeten belül említette. Frazon Zsófia Az ördögszövetség19 című munkájának egy lábjegyzetében ismerteti a Bihari Anna által szerkesztett hiedelemmonda-katalógus29 30 ördög-típusait: „Ezek a következők: 1. az ördög külseje, megjelenése, viselete, felismerése; 2. rászedett ördög; 3. embereket bántalmazó ördög; 4. embereket segítő ördög; 5. pokolba szegődő emberek; 6. ördögnek ígért elszegődött emberek; 7. ördög a templomban; 8. földi ördög; 9. ördögszerető”. E felosztáshoz képest Frazon már csak két nagyobb csoportba sorolja az ördögöt, hiszen a műfaj, amivel foglalkozik (boszorkányperek jegyzőkönyvei), törvényszerűen csak bizonyos típusok megjelenését teszi lehetővé; e két csoport alapján elkülöníti egymástól „az ember-ördög viszonyt kihangsúlyozva, a külső megjelenést ezen viszonyra vonatkoztatva”31 az embert segítő és az embert bántalmazó ördögöt. A prédikációkban jelenlévő ördögalakok, ahogy Frazonnál, a műfaj jellegéből adódóan „kívül” rekednek a Bihari-féle típusokon, így az sem igényel különösebb magyarázkodást, hogy miért nem bizonyul megfelelőnek a Frazon-féle osztályozás. A protestáns prédikációkban — amennyiben elfogadjuk az általa használt terminológiát — csak a bántalmazó ördög típusa jelenik meg — a 17. századi protestantizmus már nem hisz a néphit „röpködő boszorkányaiban”, (...) inkább a sátán szolgálatába szegődött, annak erejével másokat megrontó emberek gonoszságát hiszi”32. 29 FRAZON 1998. 20 BIHARI 1980. 21 FRAZON 1998. 20. 22 NAGY 1985. Acta Papensia II. (2002) 1-2. 133
