Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Séra Bálint–Szalánszki Edit: Falra hányt ördög
Műhely Induljunk a kályhától: egy bibliai szövegrész, esetünkben Máté 13. szószerinti idézése még nem motívum. Ugyanezen szövegrész paraffazálása már motívumnak tekinthető, hiszen ez egy szövegrész tartalmának eltérő formában való megjelenése, a Néprajzi Lexikon motívum szócikke például így fogalmaz: „a motívum tartalmi szerveződési egység”8, amelyből követezik, hogy azonos tartalom különböző formában jelenik meg. Könnyű Derridára hivatkozva amellett érvelni, hogy a forma/tartalom szembeállítás csak egy olyan rendszerben jöhet létre, amelyben egy rendszeren kívüli jelölt megnyugtató távollétére (ez a derridai terminológiában a transzcendentális jelölt), vagyis biztos, ám elhalasztott jelenlétére támaszkodhatunk — márpedig a nyelvben, mivel az csak különbségek rendszere, ilyen jelölt törvényszerűen nincs. Vagyis, kirángatva Derridát saját nyelvéből, nehéz lenne elképzelni bármilyen tartalmat, mondjuk egy gondolati tartalmat akármilyen jelrendszeren kívül megjeleníteni. Még tovább egyszerűsítve, ha a bibliai „veres sárkány”9 helyett „vörhenyes sárkány”10 szerepel egy prédikációban, vagy horribile dictu piros sárkány (mindenki megnyugtatására: ilyen nincs!), az ugyanaz a tartalom? És ha egy ötvenes évekbeli New York Times-cikkben szerepel a vörös sárkány, az is ugyanaz? Persze ez utóbbi, noha kapcsolatban van a forma/tartalom oppozícióval, illetve annak gyors reagálású dekonstrukciójával, egy újabb fogalommal, a kontextus hasonlóan terhelt fogalmával bonyolítja a kérdést. Tehát a forma/tartalom szembeállítás, amire elméletileg a motívum fogalma ráépül, használhatatlan. Ráadásul a — most jobb szó híján — hiedelemmotívumoknak nevezett motívumok esetén az eredeti motívum, eredeti tartalom csak szóbeli! — vagyis már csak írásos, lejegyzett invariánsaiban ismerhetjük meg. Mindezek a kétségek persze a „Józan Ész” nevében könnyen félresöpörhetők — ugyanakkor nem vagyunk olyan naivak, hogy új fogalmat javasoljunk a motívum helyett, de legalább óvatosan fogjuk használni. Visszatérve példánkhoz, arról volt szó, hogy ebben a prédikációban találtunk egy szövegrészt, amelynek kimutatható a pontos bibliai „eredete”. A Bibliában az a cselekménysor, hogy „egy embernek az ellensége konkolyt vet a búzába” egy példázat cselekménysorának egyetlen mozzanata11, ami persze egyáltalán nem zárja ki, hogy a * * Néprajzi Lexikon, K-NÉ, 648. 9 Jelenések Könyve 12, 3-9: „Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány... ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak” 10 SAMORJAI 1636., 207. „azért mondgya Szent János vörhenyes Sárkánnak, és réghi kígyónak, fényes Angyallá-is tünteti föl magát" 11 Máté 13, 24-31: „Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett; De amikor az emberek alusznak vala, eljőve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne konkoly? O pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? O pedig monda: Nem. Mert mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.” 128 Acta Papensia II. (2002) 1-2.
