Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Séra Bálint–Szalánszki Edit: Falra hányt ördög
Műhely summa, magyarázat, tanúság, s közben esetleg valamilyen exemplum (legtöbbször csak nyomaiban). Az, hogy ez a jelenség mennyiben műfajspecifikus, azaz hogy a műfaji kötöttségeken túl vannak-e más okai is, arra csak összehasonlító elemzések adhatnak választ, ez azonban meghaladná erőnket (ráadásul a képlet korántsem ilyen egyszerű, gondoljunk csak az Ördögi kísértetekre). Számtalan ok közt figyelembe kellene venni azt is, hogy milyen kontextusban hangzottak el ezek a beszédek, hiszen egy falusi és egy városi lelkész ideológiai beágyazottsága igen eltérő (itt nem a vulgármarxista, sokkal inkább a fogalom Foucault—Althusser-féle megközelítéséről van szó) — noha az efféle rekontextualizációs kísérletek sikerességével kapcsolatban kissé szkeptikusak vagyunk. Mindezeket azért kellett bevezetésül elmondanunk, mert annak a kutatási programnak az implicit feltevéseit, amelynek forrásfeltárásában csekély mértékben résztveszünk, nem mindig igazolják az eddigi eredmények. Néhány szó a kutatásról: 1996-ban indult el, és távolabbi célja a magyar folklór teljes vallási és főképp hiedelmi motívumkincsének feltérképezése. Legcélravezetőbb a kutatási pályázat szövegéből idézni a kitűzött feladatokat, mert itt megjelennek az említett előfeltevések: „Az adatbázis és mutató a folklór mitológiai (vallási) motívumaira terjed ki, és kiegészül az elit kultúra forrásaiban előforduló folklórmotívumokkal. Ezzel a magyar (és európai) folklór-műfajok tematikájának igen széles, minden műfajban jelenlévő közös — néhány műfajban kizárólagos — rétegét jelöltük meg, amelynek révén az európai folklór fontos belső csomópontjai és külső — folklóron kívüli — kapcsolódási szálai ragadhatok meg. E motívumok rendszere több műfaj közös archaikus »mitikus rétegét«, »történeti gyökereit« jelentik.” A kutatás feldolgozandó forrásanyagát képezik a magyar folklór prózai és verses műfajai — hiedelemszövegek, eredetmondák, legendák, exemplumok, archaikus imák, ráolvasások, tűn- dérmesék, a rítusköltészet, illetve az irodalmi műfajok — és az elitkultúra dokumentumai —: látomásirodalom, mirákulumelbeszélések, hagiográfia, hitvita-irodalom, demonológiai irodalom, elit mágia-, illetve varázslóirodalom, didaktikus irodalom, kalendárium, boszorkányperek, varázslóperek, egyéb bírósági dokumentumok és a prédikációk. A munka közben a létrejött anyagból folyamatosan épül fel egy olyan számítógépes adatbázis-rendszer, amely tartalmazza a vizsgált műfajok teljes motívumrendszerét, ezáltal nemcsak összmutatóként, hanem műfajmutatóként is használható. Mi a 17-18. századi kéziratos protestáns prédikációs korpusz egy vékony szeletét, 13 szerző 19 kötetnyi prédikációját tekintettük át a Debreceni Kézirattárban. Ez a több ezer oldalnyi anyag már a feldolgozás során rengeteg módszertani ellentmondást vetett fel — s a leggyakrabban felmerülő probléma éppen a motívum fogalma volt. Egy magyar szakos egyetemi hallgató a fogalom kapcsán elsősorban valamilyen narratív szekvenciára gondol, amely különböző műfajokon, különböző variációkban akár évszázadokon is átível. Egy ilyen fogalom azonnal felveti az azonosság/különbözőség erőteljes metafizikai beágyazottságú fogalmait az ismétlődés fogalmában; például tekinthető-e motívumnak az Odüsszeia, amikor Joyce-nál, vagy akár már Vergiliusnál megjelenik? Vagy egy másik szélsőséges példaként említhetjük az elhíresült Roland 126 Acta Papensia II. (2002) 1-2.
