Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Séra Bálint–Szalánszki Edit: Falra hányt ördög
Műhely SÉRA BÁLINT - SZAMNSZKI EDIT Falra hányt ördög ’ Vallási és hiedelemmotívumok a 17-18. századi kéziratos protestáns prédikációkban Falrahányás, (konkolyh)intés K ÖZISMERT, hogy a középkortól az írásbeliség az elit kultúra struktúraszerve' ző eleme, míg a populáris kultúra éppen a szóbeliségén keresztül közelíthető meg helyesen. Van azonban néhány olyan műfaj, amely utólag egyfajta membránként fogható fel a két réteg között — már ha e két réteg egyáltalán elkülöníthető nagyobb veszteségek nélkül —, ilyen a prédikáció is. Mivel tehát a két sík metszéspontjában van, feltételezhető róla, hogy megmutatja, milyen elemek vándorolnak „fentről le” és fordítva. De hogy ez valóban így van-e, a későbbiekben majd kiderül. Az egyszerű szabállyal szembeni kétségek azért merülhetnek fel, mert azok a vándorelemek, amelyekről szó lesz, ellentmondásba kerülnek a műfaj belső normáival. Hiszen prédikációkról van szó, ráadásul protestáns prédikációkról. Vagyis a Szentírás magyarázatáról, értelmezéséről, ami elsőre talán nem is olyan kézenfekvő, mint amilyennek látszik, hiszen a katolikus prédikációkból aló. századra szinte nyomtalanul elpárolog a szentírásmagyarázat, az egyéb liturgikus elemek rovására1, s a reformáció vallási programja éppen ezzel szemben fogalmazódott meg, s így — kissé sarkítva — az irodalomelméletek archetípusa lett a hermeneutikai fordulata miatt. „Természetes dolog, hogy ez a körülmény teljesen megváltoztatta az igehirdetés eddigi gyakorlatát. Egyszerre eltűntek [sic!] az egyházi és profán történetekből vett legendák, mesék; egyházi és világi bölcsek tekintélyére való hivatkozás, mert a szentírásban maga az élő Isten beszél.”2 Az a kérdés, hogy a 17. századi külső támadásokból következően meglehetősen „dogmatikus” protestáns igehirdetési elmélet „puhul-e” a (kevésbé harcos) későbbi évszázadokban, példának okáért a vizsgált időszakunkban, a 17-18. században, hiszen ha kicsit enyhül az értelmezés és a prédikáció műfaji szabályozottsága, megnyílhat az út újra az idézetben említett legendák, mesék, példázatok, adomák és legfőképp hiedelmek számára. Talán sokak elkeseredésére azt kell mondanunk a vizsgált szövegek alapján, hogy alig tapasztalható ezen a fronton változás: textus, * * A tanulmány az OTKA T 026586 támogatásával készült. ‘Vö. RAVASZ 1915. 2 RAVASZ 1915. 68. Acta Papensla II. (2002) 1-2. 125
