Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Tóth G. Péter: Tanúságtétel vagy tanúvallomás, szerződés vagy jegyzőkönyv
Műhely A speciális kérdések kétfélék lehettek. A kérdéseket igyekeztek úgy megfogah mazni, hogy az a tanút lehetőség szerint ne befolyásolja. Megpróbálták elkerülni az „akarathajlító metódusokat”. Az első típusú kérdésnél ezért csupán általánosságban fogalmazták meg a vádat, és mindez kiegészült a tanúk válaszainak irányát meghatározó kérdésekkel. Például: De eo utrum. Mondgya megh az tanú hiti után, mit tud, latot, avagy hallót másoktól is Kun Panna neveő bába aszony felől, hogy minémű varaslassokat, a vagy ördöngösségeket cselekedet ez jelen való, a vagy el múlt esztendőkben, magat az fatenst, a vagy másokat megh varasolván és megh veszvén, és egyebeket is mit tud felőle: miképpen varáslot másokat, s miképpen vesztet megh?57 A másik típusú kérdésnél már konkrétabban fogalmaztak. Ezekkel a kérdésekkel szinte a tanú szájába adták a kész szöveget: De eo utrum. Tudgyaé és emlékeziké a fatens róla, hogy a midőn az előtt egy esztendővel circiter, midőn Czika Ferencznek lába meg romlott volna, nem de nem magához hivatván a fatenst mondottaé nékie, s leértéé arra, hogy csak ollyan erős szerrel gyogyicsa az eő lábát, mint a kivel a rühet és koszt szokták gyogyitanni, és ugyan azzal gyógyítván a fatens, s három hétre gyógyult meg? Secundo. És akkor ezen fatens mondottaé emlétett Czika urnák, hogy a Dioszeghy Andrásné rontotta volna megh azon sebes lábát?58 Az erre adott válaszból kiderül, hogy a tanúnak nem állt módjában kerek, a saját szavaival megfogalmazott szöveget elmondania, csupán helyeselhette, vagy módosíthatta a kérdésben megfogalmazott állításokat. Testis: honesta foemina Anna Fodor, Stephani Németh, inhabitatoris civitatis Rév-Comaromiensis conthoralis annorum circiter 83 jurata, examinata fassa est. Ad primum. Nem mondotta Czika Ferencznek, hogy a punctumban feltett formában gyogyicsa, hanem kérte, hogy gyogyicsa meg említet Czika Ferencz, amint kérésére meg is gyógyította. Ad secundum. Nem úgy, a mint föl van téve, hanem illy formán mondotta, úgy mint: „a kire gyanakszik kegyelmed, tehát a rontotta meg".59 A részletekig menő kérdezés az események pontos rekonstrukcióját szolgálta, mindez pedig együtt járt azzal, hogy a bíróság mérlegelte a tanúvallomásokat, hogy azok megfelelnek-e a valóságnak, vagy sem. A fikció és a valóság közötti különbség 57'Komárom vármegye tanúvallatása a boszorkánysággal vádolt Kun Anna ellen. SÓBA v Nitre, Komárom m. L., Büntető perek, Fase. II. Nr. 18. Anno 1674., die 16. mensis Augusti. 58 SÓBA v Nitre, Komárom m. L., Büntető perek, Fase. VII. Nr. 27 wUo. 112 Acta Papensia 11. (2002) 1-2.
